Az út

Megtaláltam már két héttel ezelőtt a tökéletes színű autót Dézsen, de mivel úgy alakultak a dolgok, hogy nem sikerült utána menjek, hagytam magam lebeszélni róla. Úgy gondoltam, hogy akkor nem az az igazi. Mivel amúgy is dolgom volt Brassóban és ott nem találtam semmi jó hirdetést, úgy döntöttem lemegyünk Ploiestig, ott volt elég sok H Astra eladó.

Úgy indultam hétfőn reggel autót venni, hogy vasárnap egyik barátomnál felejtettem a telefonomat, szombaton másiknál a hátizsákomat és hiába mentem be vasárnap a munkahelyemre elintézni a sürgős dolgokat ott is maradt olyasmi amit feltétlenül magammal kellett vigyek. Úgyhogy tettünk egy bemelegítő kört a városban, mire mindent összeszedtünk a gumik is elérték a versenyhőmérsékletet. Aztán KERS nélkül startoltunk, mert tudtommal még nem nagyon van a mai autókban.

Az első szervizkiállásra Tusnádon került sor a borvízforrásnál. A lovak, de főleg a pilóták itatása után még egy kopilottal bővültünk. Tusnád még eltűnt a ködben, de utána már a köd tűnt el a tájról és szépen sütött a nap, mire Ploiesti-re értünk, már nyár volt. Vasárnap kiírtam tizenvalahány autót, amiből egyet sem hívtam fel előre. Útközben hívogattam őket, mire közeledtünk már alig maradt 3-4 ami szóba jöhetett. Az első amit kipróbáltunk kívülről nagyon szép volt, de a kormányban valóságos barázdák voltak a kopástól. Reméltem, hogy kapunk ennél jobbat, nem ezzel kell hazajöjjek.

A következő amit felhívtam úgy kalauzolt a Kánaán földjére telefonon keresztül, mint a zsidókat a csillag hajdanán, csak úgy beszélt, hogy alig értettem valamiket. Egy autópiac szerűségre kalauzolt, de mikor a kulcsokat ideadta olyan kopott-szutykosak voltak, hogy nem jött, hogy elvegyem. Mondom, hogy a kijelzőjén jónéhány pikszel kihalt, azt mondja nem számít, kell a kocsi vagy nem? Mondom, hogy a gumik is teljesen slickek rajta, erre olyan oltyán-muntyán körmondatot adott elő, amiből második visszakérdezésre sem értettem a szavakat sem, nemhogy a mondatot. Valami olyasmit értettem, hogy tesz rá mást de vehetnék a saját kocsijára is.

Aztán ott találtuk meg ezt a kék H Astrat, amelyik elég jó állapotban volt. Hazafele kigyúlt egy sárga olajszint jelző lámpa, az kalauzolt egész Brassóig, aztán kialudt, mert onnan már tudtuk az utat. Aztán Tusnádtól visszabújtunk a ködbe.

Közben vettem bele egy liter olajat 20 lejért, aztán fizettem 40 lejt, hogy ezt a plusz egy litret kiengedjék belőle és megállapítsák, hogy az olajszint jelző szenzor nincs is bekötve ezért gyúl fel egy idő után a lámpa. Egyébként rendben van, egy nyuszifület és egy diót kell cserélni raja.

A tegnap még nyomtam bele egy tele tankot, mielőtt jövőre megdrágulna, de a másik bankkártyának jutott eszembe a kódja, nem annak amelyiket odaadtam, aztán mikor rám szóltak, hogy igyekezzek már mert nagy a sor akkor hirtelen reflexből beugrott harmadikra, mielőtt elnyelte volna a benzinkutas néni.

Most már a szélvédő is be van foltozva, mert útközben meghintett egy sószóró autó kaviccsal. Hihetetlen, hogy mit árulnak manapság só helyett.

Ma BÚJJÉK mindenki!

Az autó

Az angyal autót hozott Karácsonyra. Valójában nem az angyal hozta, én vettem. Az angyal sálat hozott, akárcsak a tavaly, de ez sem az igazi, jövőre hátha sikerül eltalálja. Meg is beszéltem az angyallal, hogy inkább mindenki vegyen magának amit akar, én ugyanis a múltkor pipadohányt vettem neki szülinapjára, mert ki akartam próbálni a vízipipánkat. Az idén senkinek sem vettem semmit karácsonyra, csak az autót.

Lassan két havi keresgélés után rájöttem, hogy olyan autó amilyent én keresek nincs. Kívülről legyen Octavia, de a kapcsolópálcájuk egyiknek sem volt jó, az inkább a Golfé legyen, a bordja pedig egy kicsit modernebb, akár egy H Astra és mindez Audi minőségben. Jó lenne ha hat kapcsolásos lenne és úgy gyorsulna mint egy Ferrari, de keveset fogyasszon, mint egy dízel Renault, olcsó legyen mint egy benzines Dacia, de az alkatrész is olcsó legyen s ez már megint Opel.

Egyesek már kezdtek hozzám fordulni autóvásárlási tanácsokért. Én csak annyit mondhatok, hogy ki kell tűzni egy határidőt, ami két-három hét, vagy max egy hónap, mert egy idő után már nem élvezet nézegetni és válogatni az autókat. És túl sokat nem szabad próbálgatni sem max két-három félét, mert mindegyik típusban lesz olyan ami nem tetszik.

Most egyáltalán nem hiányzik, de egy idő után lehet, hogy hiányozni fog, hogy úgy nézhettem majdnem két teljes hónapon keresztül a neten az eladó autókat, hogy bármelyiket megvehetném, persze csak egy bizonyos árszűrő beállítása után.

Hiányozni fog, hogy ha nincs kedvem hazagyalogolni, akkor a városból bármelyik eladó autót hazavezethetem, persze kisebb-nagyobb kerülővel, hogy lehessen egy kicsit meghajtani. Ennek az a hátulütője, hogyha nem tetszik akkor is illik még egy pár percet elbeszélgetni az autóról az eladóval. Mondjuk már majdnem két autót is megvettem ilyen tesztelgetés alkalmából, de aztán egyet aludtam rá és úgy döntöttem, hogy mégsem az igazi.

Ezt a tesztelgetést sajnos nem tudom folytatni, mert félek, hogy megéreznék rajtam, hogy most már van kocsim és nem igazi a vásárlási szándék. Lehet, hogy hiányozni fog az is, hogy nem kéregethetem kölcsön a barátaim kocsijait, de most egyelőre nem kívánok mást vezetni, csak az enyémet.

Karácsonyt!

A gyerekek alig várják, hogy végre felnőttek legyenek. A felnőttek pedig azzal vigasztalják, hogy ők viszont szeretnék ha megint gyerekek lehetnének. Mindenki mindig az ellenkezőjére vágyik, mint amije van. A göndör hajú simát szeretne, az egyenes hajú pedig irigyli a göndört és ezért bedaeroltatja. Én is eladtam a Seatot, hogy Octaviat vegyek, de már az sem tetszik.

A gyerek még ugyan nem lehet felnőtt, de azért meg lehet bízni olyan dolgokkal amiktől nagynak, fontosnak érezheti magát. A felnőtt viszont ne jártassa annyit a száját, hogy de szeretné ha megint gyerek lehetne, hiszen bármikor megtehetné. Bárki megteheti, hogy kevesebb munkát vállal és helyette leül a gyerekével egyet játszani, csak persze olyan játékot kell választani ami mindkét félnek szórakoztató.

Bármikor megteheti, csak előtte ne felejtse el kikapcsolni tévéjét, laptopját, okostelefonját és ha lehet az ide-oda cikázó gondolatait is. Amúgy is nagy divat manapság mindenféle meditációs meg relaxációs tréningekre járni. Ez is pont olyan, csak sokkal olcsóbb és egyszerűbb. A hatása is ugyanaz: kikapcsolódsz, feltöltődsz és úgy érzed tele vagy energiával. Bárki megteheti, csak bátorság kell hozzá, hogy önfeledten játszodj, ne érdekeljen, hogy mit szólnak mások.

Én nem szoktam Karácsonyra senkinek semmit se kívánni, unom az ilyen értelmetlen hülyeségeket. Pláne még törekedni kell arra is, hogy azért évről évre ha lehet egy kicsit változzon, néha Kellemes, néha Boldog is legyen. De most mégis megteszem:

Karácsonyt Kívánok mindenkinek!

Másik hétvégén

Másik hétvégén Brassóba mentünk kocsit venni. Nem hittem el, hogy képes leszek egyedül megvenni, mindenféle tanácsadók és szerelők hada nélkül, de már lassan egy hónapja hogy nincs autónk és már nagyon kellene. Lefele nagyon jól szórakoztunk, de a tíz lejes kávéból már csak egyet ittunk ketten (hiába na, még mindig nem megy a pénzszórás).

Aztán mire a piacra értünk már nem sok kocsi volt kint, a szívem mélyén örültem is, hogy nem kell odaadjuk a pénzünket egy ismeretlen autóbellérnek. Volt még két eladó autó telefonszám leírva a netről, gondoltam azokból csak megvesszük az egyiket. Hát ahogy felhívtuk kiderült, hogy az egyik már el van adva, a másikat pedig készségesen hozták, valójában küldték, hogy megnézzük.

Ijedten néztem messziről, hogy elég jól néz ki és még szépen muszáj lesz az összespórolt pénzünket nekik adományozzuk a kocsiért. Aztán egy alaposabb átnézés és egy röpke kör a városban után, megnyugodva konstatáltam, hogy nincs olyan állapotban, hogy én azt megtudnám venni.

Utána elmentünk ebédelni a Mc-be. Egyből látták rajtam, hogy kezdő vagyok, el is adták nekem a tizen lejes menüjüket huszonvalamennyiért. Gépies, gyors és alig érthető egymásutáni kérdéseivel nem arra reflektált, hogy kérek-e egyáltalán ilyen vagy olyan plusz feltétet, hanem arra, hogy ilyent vagy olyant kérek, mintha az egyik járna alapból.

Például megkérdezték, hogy kecsapot vagy majonézt kérek. Sajnos a mustárt kérdés nélkül belerakták, pedig azt nem kértem volna. Mind utólag kiderült a helyes válasz az EGYIKET SEM szócskák lettek volna. Az ettől eltérő válaszok bármelyike kettő de akár négy lejembe is kerülhet. Szerencsére két lejjel megúsztam, mivel arra még nincsenek kiképezve, hogy azt a lehetőséget is felvázolják a monoton kérdéseik végén, hogy akár mindkettőt is kérhetem.

Nem azt mondom, hogy ne menjetek oda, de ha mégis akkor legalább ne egyetek. Ha mégis enni szeretnétek, akkor ne tátsátok ki a szátokat, mert minden szájkitátás két lej. Ha mégis odatévedtek és mégis ennétek akkor szemben van egy kebabos. A kaja ott sem egészségesebb, de ott lassan és érthetően beszélnek, nem kérdezősködnek két lejekre és nem utolsósorban a kecsap is ingyenes.

Autók, autók...

Már sokan várják, hogy vegyek végre egy autót, hiszen a régit már több mint egy hónapja, hogy eladtam. Én is várom mert már nagyon kezdtem megunni a sok böngészést, szűrési beállításokat, telefonálgatást, érdeklődést. Azt hiszik nagyon válogatós vagyok, de nem ez a fő probléma, hanem az, hogy mindenki igényeinek, elvárásainak és főleg javaslatainak is meg akarok felelni.

A szerelők azt mondják, hogy jaj nehogy ilyen vagy olyan autót vegyél, de főleg franciát ne, de ha mégis akkor keressél más szerelőt, hozzám ne gyere vele. Tehát francia autót nem szabad venni (de ezt szerencséjükre sokan nem tudják akiknek az van). A benzines Octaviák nem mennek túl jól, a dízelre nagy a taxa (beíratási illeték). A Passatok amik jó árban vannak nagyon le vannak járva. Opelt, so-sem-kop-elt,  nehogy vegyél mert azokkal baj van, hiába német. Úgyhogy marad a Golf, de az nekem már nem tetszik annyira mint ezelőtt hat éve, amikor még nem engedhettem meg magamnak, hogy ilyent vegyek.

Az asszonynak az kell, hogy minél frissebb legyen, mint a húsleves. Mikor eladtuk a másikat akkor megmondta, hogy max mennyivel pótoljuk fel, most pedig ő viszi fel az árat, hogy minél újabb legyen, én viszont nem akarok drága autót venni.

A gyerekek is kezdtek válogatósak lenni. Sajnos elkövettem azt a hülyeséget, hogy őket is magammal vittem egy-két tesztelésre és felfedeztek egy pár apróságot ezeken a kocsikon, amihez kezdtek ragaszkodni. Nem utolsó szempont az sem, hogy ne legyen távol, mert ha elmegyünk utána és mégsem tetszik akkor ötven euró kirepült az ablakon. S aztán olyan is van akinek még vonóhorog is kellene rá :)

Nekem nem kell sok minden, csak az, hogy kombi legyen és legyen benne könyöklő. Egy ilyen aprósággal, hogy könyöklő, már elég sok jó autót ki lehet zárni a bevásárlólistáról. Most már tudom, hogy ezt lehet venni bele utólag is száz euró körül. No meg legyen klimatronic, ne csak szimpla légkondis, mert az kevesebbet fogyaszt. Mindenki lebeszél róla de én mégis nagyon szeretném, ha tempomat is lenne benne.

Nos nem is olyan sok minden ugye? Már csak egy apróság van hátra, amiről majdnem megfeledkeztem, a színe. Én autóban nem szeretem a közönséges, elterjedt színeket, mint a fehér, piros, kék, fekete. Ha lehet egy autószín álljon legalább két szóból, a legújabb kedvenceim például a galambszürke vagy az egérszürke.

Volt egy szerelő, aki egész nap szerelt két kapcsolót, és este úgy fejezte be, hogy ez biztos, hogy nem megy és a másik nem biztos hogy megy. Egy másik ilyen mondás az, hogy mi a nyáron majdnem elmentünk nyaralni, de ti egyáltalán nem. Én a múlt héten majdnem vettem kettőt és a héten is már majdnem túl vagyok egyen.

Egyik barátom azt javasolta meggondolatlanul még az autóvásárlási láz elején, hogy ne siessem el, inkább aludjak rá egyet. Most már elég sok autóra aludtam már egyet, de alvás után valahogy nem tudom megvenni egyiket sem, úgyhogy az idénre befagyasztom a projektet, hátha az angyal hoz egyet.

Azt hittem hittem az eladás a nehéz, venni majd könnyen lehet és jó szórakozás lesz nézegetni az autókat, de most már kezd gyomoridegem lenni ha eladó autót látok. Most már lassan bármit megvennék, alvás nélkül. Másik barátom szerint úgy jártam, mint az a férfi akinek az egyik keze beszorult a sziklaomladék közé. Huszonvalamennyi órájába telt, amíg úgy döntött, hogy levágja. Most már én is levágnám, csak szabaduljak.

Egyik hétvégén

Egyik hétvégén jógázni voltam egy egész napos foglalkozáson. Csupa nők és tudták mi a dolguk. Én voltam a férfi és egyben a kezdő játékos is. Érdekes gyakorlatokat végeztünk, nekem egy kicsit magas volt és komplikált, de jól kipihentem magam azon a napon.

Meditálás címszó alatt néha majdnem szundítani is sikerült, csak arra pont lejárt a gyakorlat. Mondjuk nem volt olcsó, de állítólag megtanulandó feladataim közé tartozik, hogy szórjam a pénzt, mert elég smucig lettem, főleg az utóbbi időben.

Szóval ennyi pénzből egy szálloda szobát is foglalhattam volna félpanziós ellátással egy napra és ott is lehetett volna pihenni, illetve akár jógázni is. De ott biztos van tévé meg internet és sajnos viheti magával az ember a  telefonját is, amik ha már ott vannak, főleg a telefon, akkor lőttek a valódi pihenésnek.

Egyik barátom felajánlotta, hogy ő feleennyiért ideadja a lakását, de legalábbis az egyik szobát és el is izolál a külvilágtól, dehát ha kell tanulni szórni a pénzt, akkor pont az a lényeg, hogy ne azt nézzem amit mindennap lesek, vagyis, hogy mi van féláron.

Pontvadászat

Az egyik nagy bevásárló az egyre enyhébben megpakolt kosarakat látva, a kedves vásárlóit gondolta felrázza a mindig ugyanazt és csak amit muszáj típusú megszokottan elfásult vásárlásokból és felélesztve benne az általa és a hozzá hasonlók által rég elnyomott vadász ösztönt, Pontvadászatot hirdet.

Ezeket a termékeket, amelyekre az akciós pontokat költeni lehet többnyire eldugottabb helyekre tették ezzel is fokozva a vadászat örömét azok kárára akik csak egyszerűen olcsóbban szerettek volna olyasmit vásárolni amire semmi szükségük.

A golyót a kasszánál adták pontok formájában az eddigi fásult vásárlásokra. Már ettől kezdtek felébredni a vadászóbb hajlamúak, hiszen ha többet pakolsz a kosárba, több golyó lesz a jutalmad.

A puskát kiküldték postán, vagyis a hirdető újságban levő talonok formájában és ezekre lehetett a pontokat felragasztani.

A céltudatosabb vásárlók eleve töltött fegyverrel jöttek otthonról, de a magam fajta vadászok, akiken látszott, hogy a vadászkosztümöt is akciósan vették valahol, az információs pulthoz somfordáltak puskáért, ugyanis ott volt fénymásolva mindenféle fegyverből, csak ki kellett keresni a nagy kupacból, hogy melyikbe éri meg beletenni a golyót, hogy mire lőjünk azokból ami egyébként nem kellene, de ha már van golyónk nem hagyhatjuk kárba veszni.

Végül kivadásztuk magunkat de még maradt négy pontunk. Még valami finom csokit vettünk volna egy-két (micsoda pazarlás, hogy kiírom, de hát ilyen ez a szépirodalom, az ember mindent megtesz érte) lej kedvezménnyel, de a pultnál sem volt több abból a szelvényből és a recepciós lány felajánlotta, hogy szerokszozna belőle ha nem lenne ennyi dolga (közben gondolta milyen hülye a bácsi azért az egy-2 lejért és egyébként meg sem venné). Aztán szólt a zöldséges fiúnak, hogy menne el ő szerokszozni, de az csak pakolta, pakolta megállás nélkül a zöldségeket. Aztán ragyogó ötlete támadt, mi lenne, ha a bácsi menne el szerokszoztatni magának, hiszen van egy fizetős szeroksz kint a kasszák után és biztos csak néhány baniba kerül.

Itt ezen a ponton feladtam és visszamentem a kasszákhoz, hogy fizessünk, majd a gyerekek eljátszodják a megmaradt felragasztható matricákat.

Mire kipakoltuk a cuccot a futószalagara, eszembe jutott, hogy dehát megmaradt 4 (négy) pontunk, hamar visszaszalajsztottam a leányomat csokiért s szóltam az asszonynak, hogy várjon meg a fizetésnél én ellépek szerokszozni, de két példányt és ha lehet 1 lapra.

Aztán még meg kellett várjuk, de főleg akik utánunk álltak, hogy visszaérjek és az egyoldalra kétszer szerokszozott talonokról a kasszásnéni letépje a nagy, fehér margókat. Közben próbáltam jópofán odavetni, hogy jól meggyűjtötték nekik a bajukat ezekkel a pontokkal, de ez a mondat ott a vadászat végeztével olyan felemásra sikeredett, hogy ő azt hitte magamra gondolok (a szeroksztól jövet ugyebár) és majdnem megsajnált bánatában, de mondta, hogy most már csak 1-két nap, és elkotródnak a vadászok .

Szolgáltatók, kábelesek

avagy a tökéletest kereső megoldásaim, vagy a tökéletes megoldás kereséseim,
kereséseim a tökéletes megoldásra, illetve kereséseim a megoldás tökéletességére,
megoldások a tökéletes keresésre, megoldásaim a keresés tökéletességére.
(amint a fenti sorok is mutatják)



A fixtelefonosok fel szoktak hívni kb. havonta a jobbnál-jobb ajánlataikkal, ami már nagyon kezdett idegesíteni. Eddig szépen beszéltem velük, de most az önképző ordítozásoknak köszönhetően sikerült rögtön a köszönés után spontán káromkodásba kezdjek, mire visszaszóltak a vonal másik végéről, hogy vegyek vissza a hangnemből, mert ő nem egy egyszerű ügynök, hanem ő küldi le a listákat, hogy kiket hívogassanak, és ha így beszélek akkor az összes listán rajta leszek. Erre visszaváltottam a normál udvarias üzemmódba, bocsánatot kértem, ő pedig megígérte, hogy többet nem hívnak.

Aztán bementem a kábelszolgáltatómhoz, hogy megérdeklődjem (megkérdőjelezzem), mi a kínálat mostanában. Már rég nem hosszabbítottunk szerződést, valószínűleg azért mert nem is használjuk, de feltűnt, hogy valami nincs rendben, mert nagy ritkán mikor néznénk, nincs mit. Kiderült hogy időközben mindenki és minden adó átment digitálisba.

Én addig nem írok alá semmilyen szerződést amíg át nem nézem az egész piacot, így hát elmentem az előző szolgáltatónkhoz is. Kiderült, hogy ők egy kicsit másabbat, de most már talán jobbat is adnak és mindezt ráadásul olcsóbban. Meg is bántam az érdeklődést, mert eszembe jutott, hogy tőlük is milyen nehéz volt megszabadulni annak idején. Tudtam, hogy milyen komplikált váltani, az aktuális nem akar engedni, a másik meg jönne egyből.

De rászántam magam és bementem, hogy szóljak, hogy váltok. Azt mondták, hogy ez van, de van 30 nap felmondási idő, egyébként meg tudnak adni ők is 10% kedvezményt. Mondom rendben, akkor maradok, még akkor is ha most már nem ők a legjobbak, de legalább nem lesz komplikáció, ami a mindenkori legideálisabb megoldásaim szükséges velejárója.

Kezdik bevinni az adatokat, de szólnak, hogy baj van, a rendszer nem ad 10%-ot, csak 20-at. Így hát adnak 20-at, de nem adják ingyen a nemtomit s akkor kb. ugyanott lesz az ár, mint amit ígértek. Mondom rendben, ki is töltik a papírokat s a végén szólok, mint a nyuszika a viccben a medve komának, hogy azért nem lehetne azt a digitális nemtommit is ingyen. Azt mondják, hogy dehogynem és szépen azt is kikorektúrázták zéróra.

Felbuzdulva a történteken hazafele menet felhívtam a mobilszolgáltatómat is, hogy lemondjam a bérletet kártyásra, hisz újabban ott nagyobbak a lehetőségek. Azt mondták, miután fél óra zenélés után felvették a kagylót, hogy ugyan már ne mondjam le mert az komplikált, inkább megadják nekem nagyjából ugyanazt a lehetőséget ugyanannyi pénzért, vagyis kb. kétszer annyit mint ami eddig volt plusz még netet is ugyanazért a minimális összegért aminél nem vagyok és soha nem is leszek hajlandó egy fityinggel sem többet fizetni. Mint utólag kiderült hátrányai is vannak az apróbetűs részeknél, például az ilyen kedvezményes bérletre nem lehet telefont vásárolni.

Még aznap el akartam menni egy kocsit is letesztelni, amelyik éppen annyira nem tetszett, ezért féltem, hogy nehogy rám sózzák féláron.

Bakancs a netről 2.

Erre azt mondaná a cigány húsvétkor a templomban, hogy mért ment oda megint.

Ismént vettem egy bakancsot a netről és az egyik barátom már szólt is, hogy várja, mikor írom meg a sztorit. Miután valahogy sikerült a másikat, amit ugyan drágán vettem, de a piaci árához képest olcsón, egy kicsit kevesebbért eladni, körbejártam az üzleteket és úgy döntöttem, hogy én ennyi pénzt nem adok ki bakancsra, úgyhogy maradt a kedvenc üzletem, ahol annyit próbálsz amennyit csak akarsz, igaz csak virtuálisan és a pénzt sem kell kiadni, ők majd kiveszik a zsebedből, vagyis a NetBót.
Sajnos találtunk egy olyan oldalt, ahol nagy a választék a kedvező áron, emiatt elég sok időmbe telt amíg sikerült döntenem és a mágikus számsort is elküldtem nekik, amivel ki tudják venni a zsebemből a pénzt. Amint megérkezett rögtön felpróbáltam a jobbat és jónak mutatkozott. Aztán este otthon úgy alakult, hogy először a bal került a kezembe, de ez már egy kicsit mintha szűk lett volna. Nem akartak hinni nekem, de csodák csodája az egyik címkén a számozás sarka mintha felkunkorodni látszott volna és alatta feltűnt a valódi, egy fél számmal nagyobb.

Azóta is mikor felhúzom szorít a bal,
s mire húznám le kotyog a jobb,
azóta is azon gondolkodok,
hogy vajon melyik lenne a jobb,
de mivel nagyon finnyás vagyok,
különösen az apró részletekre ezért megint van egy eladó bakancsom. Egyelőre még nem hirdettem meg, hiszen először ki kell derítsem, hogy a következőhöz amit majd rendelek melyik lesz a helyes számozás. A feleségemnek nem ez tetszett, úgyhogy ha ez elkel akkor majd az ő kedvében is járok a következő bakancsomban.

UI: Mikor szólt a barátom, hogy várja mikor írom meg a sztorit, arra gondoltam, hogy itt nincs semmi sztori, csak egy felemás bakancs, aminek most már látom, hogy egy kicsit a színe is más.

Ordíts!

Nem tudok káromkodni, sőt kiabálni vagy veszekedni sem, csak otthon és ott is inkább csak a gyerekekkel. Gondoltam beiratkozok egy tanfolyamra, de nem láttam, hogy hirdetnének ilyent, úgyhogy maradt az autodidakta módszer, az önképzés, mint minden egyébbel amit aránylag rendesen megtanul az ember az életében.

Azt tanácsolták, hogy menjek ki a szabadba és ott ordítozzak, de én attól való félelmemben, hogy mi van ha valaki épp arra jár és mégis meghallja, azt találtam ki, hogy az autóban kezdek ordítozni, az úgyis szabályos, ezt a módszert sokan alkalmazzák.

Először csak halkan kezdtem kiabálni, felhúzott zenére, hogy nehogy a járókelőket megijesszem, aztán ha a városon kívül kocsikáztam akkor már kikapcsoltam a zenét és a végén már torkom szakadtából ordítoztam, de csak akkor ha nem volt kocsi a közelben, máskor egyébként visszafogtam magam.

Aztán észrevettem, hogy vezetés közben olyan dolgok történnek velem, főleg a többi közlekedésben résztvevő egyénnek köszönhetően, aminek következtében nyugodtan ordibálhatnék, akár rájuk is és még az sem lenne baj ha meghallják. Ezt próbáltam figyelembe venni a későbbieknél, de a reakcióm mindig késett néhány percet, már rég nem volt ott az illető, mire felismertem, hogy ez olyan helyzet volt (amelyikben nyugodtan kiabálhattam volna az ellenfélnek vagy a tettesnek).

Végül sikerült odáig fejlesztenem ezt a bennem eddig kiaknázatlanul szunnyadó készséget, hogy már csak néhány másodperces volt a lemaradásom, vagyis még ott élőben rá tudtam ordítani, amit a tettes természetesen nem hallhatott, hiszen egy másik kocsiban ült, de azért ezt még a kezem magasba emelésével és ott történő megrázásával is sikerült nyomatékosítsam.

A reakcióm ugyan késett néhány másodpercet, de utána lamentálva rájöttem, hogy ez nem is volt olyan helyzet, a tettes még nem is volt tettes, csak potenciális elkövető, ezért a tanfolyamot egyelőre beszüntettem, mert kezdtem megijedni magamtól.

Építs magadnak bárkát

A Mindenható című film második részében, melynek a címe nem jut eszembe, a fiúnak, vagy inkább nevezzük bácsinak azt a híres színészt akit fogalmam sincs hogy hívnak, minden reggel hat óra 14 perckor kezd csengeni az ébresztőórája.

Egy ideje nem követem a színészek neveit, persze most utána nézhetnék, de a keresgélés közben fel szoktak tűnni más színészek is akiket szintén nem ismerek név szerint és azt sem tudom pontosan, hogy annak a filmnek mi a címe amiben játszott és amíg ezeket mind tisztázom már lehet, hogy nem marad idő, hogy leírjam. Így egész jó, egy ideje már egyáltalán nem zavar, hogy fogalmam sincs hogy hívják azt a híres színészt és másnap sem töltöm az időt azzal, hogy megkeressem, de sajnos van még néhány színész akiknek a nevét nem tudom elfelejteni.

Szóval 6, 14 és ez mindennap, anélkül, hogy felhúzná. Egy idő után kezd gyanússá válni a dolog és utánanéz a Bibliában: Mózes 1 könyve, 6. rész 14 vers, amiben valami ilyesmi áll: Építs magadnak bárkát. Ez nekem annyira megtetszett, úgy éreztem, hogy a mondanivalója még ma is aktuális, csak a bárka helyett kell motorcsónakot, házat, autót vagy a saját életünket behelyettesíteni. Én is 6:14-re akartam felhúzni az órámat, de mivel általában vagy korábban vagy később kellett kelljünk ezért 5:14-re vagy 7:14-re húztam.

Mostanában vagy két éjszaka is egymásután 4:22-kor ébredtem. Gondoltam milyen érdekes, 4=2*2, de lássuk mit ír a Biblia, ha már egymásután kétszer is megtörtént. Hát a Mózes első könyvében az ide passzoló rész így kezdődik: Czilla pedig szűlé Tubálkaint... Lehet, hogy nem a Mózes könyvében kellett volna keresgélnem, de mivel erre nem kaptam semmiféle útmutatást, maradt a filmbeli ötlet, vagyis a Biblia, annak is a legelső könyve.

Pont ez az időpont aztán többet nem fordult elő, de most már ezt a negyedik fejezetet majdnem teljesen kiolvastam.

A láda

A hűtőszekrényünk csúcs felszereltségű.  Nem azért, mert van benne légkondi, vagy legalábbis hideg és bőrfotelt is tehetsz elejébe, hanem mert van benne sörrács. Én kértem közkívánatra, hogy ilyent vegyünk, a többi paramétert nem igazán vettem figyelembe.

Mivel környezetbarát vagyok és van is ahol elhelyezni, ha lehet inkább üveges sört veszek, kivéve ha akciós a dobozos vagy ha visszük valahová, hogy ne kelljen oda s vissza is cipelni az üvegeket. Azt is ládaszám, hogy ne kelljen egyenként kocogtatni és hogyha valaki kopogtat az ajtón, legyen mivel megkínálni.

Be is állítottam az üres ládával az üzletbe és ott elhelyeztem egy megfelelőnek tűnő helyen, pontosabban lehajítottam az üzlet közepére a bevásárlók szeme láttára, de főleg veszéllyel a lábára, hogy nehogy belebotoljanak. Azzal elindultam körülnézni, hogy hallám mi van akcióban, mit érdemes venni.

Mire visszajöttem a láda nem volt ott, de kérdezték, hogy milyent hozzanak helyette? Mondtam, hogy inkább többfélét válogatnék. Amióta megjelentek a sörnek álcázott üdítők, melyeket nemhogy az üdítőnél, hanem még a sörnél is drágábban lehet eladni, azokból is szoktunk vásárolni, mert sosem tudhatod, hogy ki kopogtat az ajtódon és bármennyire szégyellem, még én is kezdtem megszeretni.

Így hát adtak egy Csíki sörös üres ládát, hogy akkor nyugodtan válogassak ami tetszik.
- Inkább egy Goldenest kérek - mondtam.
- De miért - értetlenkedett a kiszolgáló - hisz itt szoktatok mindig vásárolni, nem?
- Néha a sörgyártól is szoktunk (a tavaly is egyszer egy péntek délután fél négykor - gondoltam magamban), és ott inkább a Goldenest részesítik előnyben.

Kicserélte Goldenesre én meg odaálltam pakolni. Volt a polcoknál egy félig telt Hargitás láda, azt felkomplettáltam citromossal, aztán még néhány percet álltam idegesen és gondolkodtam, hogy ha már kicseréltettem a ládát, illene abba átpakolni, ne a Hargitást vigyem el.

Aztán csendben, a hátammal takarva a ládát elsomfordáltam a kasszáig és aztán húztam haza, mert hátha már valaki kopogtat az ajtódon!

A kocsikulcs

Mire hazaértem az autóval, a család már készen volt, a csomagok ott vártak a küszöbön. Hamar ettem és indultam lefele egy pár aprósággal és a szemetes zacskóval. A csomagokat letettem a kocsi mögé és elvittem eldobni a szemetet.

Mikor jövök visszafele, hát sehol sem találom a kocsikulcsot, minden zsebemet átkutatom, azzal indulok felfele, hogy biztos ott maradt, habár úgy rémlik, hogy lefele jövet a kezemben volt. Ilyenkor szeretne lefuttatni az ember egy Search-öt vagy egy Find-ot, csipogót vagy valamilyen egyéb távirányítós keresőmotrot szereltetni minden olyan tárgyba ami eltűnhet.

Fent sem találjuk sehol, hát visszafutok az autóhoz és kezdem átkutatni a lehordott csomagokat, széthányva ott az autó mellett, miután a fentieket már átszkenneltem a saját kezűleg erre a célra kifejlesztett left&right hand technikámmal. Sajnos ehhez a módszerhez egy fokozódó idegességet is hozzáfejlesztettem, amit hiába próbálok kihagyni a programból, nem találom a forráskódját, az is lehet, hogy egy vírus.

Végül a pótkulccsal kizártuk az autót, bepakoltuk a csomagokat, de nem tudtam úgy elmenni egész hétvégére, hogy nincs meg a kulcs, mivel tudtam, hogy elég drága újat csináltatni. Tudom magamról, hogy egész hétvégén a búsulásra adtam volna a fejem és az összes kezdő- és végtagom.

Végül nem marad más hátra, mint a szemetes átkutatása. Ebbe a manőverbe a feleségemet is próbáltam bevonni, hogy a Sikert minél hamarabb megtaláljuk, a kulccsal a kezében. Sajnos most sem vált be az elmélet, mivel a feleség kukába vetett második pillantása sokkal rövidebb ideig tartott, mint az első és a szagokra hivatkozó magyarázatával egybekötött harmadikat már a kutatás szempontjából irreleváns távolságból küldte meg a kukák felé.

Én még egy kicsit piszkáltam egy ott talált célszerszámmal. Aztán remélve, hogy az általunk bedobott és még mindig újszerű állapotban lévő szemetes zacskó még nem vette át a mások büdös szemetének hatványozottan összeadódó áradó bűzét és továbbra is csak a saját szemetünk könnyed báját ontja magából, kiragadtam a hozzá amúgy sem passzoló koszos szemétből és mint egy tékozló fiút, visszavittem a meghitt családi fészekbe, annak is csak a teraszára (mert azért ki tudja, hogy miket szívott magába az új környezetében), hogy majd ha hazajöttünk kijegyzetelem.

Aztán betettem az utolsó csomagot a csomagtartóba, a kulcs ott volt annak a neccnek a tetején amit elsőnek levittem, rémlett is, hogy mintha a kezemben lett volna lefele menet és azzal elindultunk. Már nem mentem vissza, hogy kitegyem a tékozló fiú szűrét a teraszról, úgyhogy még majdnem egy hetet velünk töltött miután visszajöttünk.

Fogászat

A fiú elment a fogászatra. Nemrég költöztek abba a városba, ezért amikor a doktor bácsi a címét kérdezte egy kis gondolkozás után kikiáltott a feleségéhez a váróterembe, hogy hol is laknak.

Utána az életkorára kérdeztek rá. A felesége a hosszan tartó csendből tudta, hogy most számol. Amióta átléptük az ezredfordulót, ez a művelet elég nehézzé vált, mivel a kivonásnál az ezresekből is el kell kérjünk egyet és a pontot is próbálta megjegyezni, hogy hova tette, a kettesre vagy a nullásra. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy a születésnapja elmúlt már vagy csak ezután jön, mert akkor le kell vonni egyet. Ha ezzel a plusz egy, mínusz egyel nem akarunk bajlódni, akkor hozzá kell még biggyeszteni az eredményhez, hogy lesz, vagy betöltötte.

Miután többé-kevésbé sikerült a helyes választ kiszámolni (plusz-mínusz egy), megkérték, hogy tátsa ki a száját. Ezt készségesen megtette és furcsállva figyelte, hogy mi történt ezzel az orvossal, miért ütögeti a gumikesztyűs ujjával a nagyra kinyújtott nyelvét.

– Én nem az a doktor bácsi vagyok – mondta a doki bácsi.

A fiú még mindig nem értette.

– Én nem az a doktor bácsi vagyok, aki a torkát fogja megvizsgálni.

Temetésen voltunk

Temetésen voltunk. A pap pont megvárta, hogy odaérjünk és csak akkor kezdte el. Én sajnos nem vártam meg, hogy befejezze, már az első pár szó után elkalandoztak a gondolataim. Arra ocsúdtam, hogy mennek a férfiak koszorút vinni s küldnek engem is. Mondom, hogy nekem felmentésem van, fáj a lábam. Látom amint a sógorom megjelenik két mini koszorúval, gondoltam egy olyant én is elbírok. Elindulok feléje, hogy elvegyem az egyiket, de mire odaérnék, valaki kiveszi a kezéből előttem.

Nem volt túl gyors a tempóm, de immár ha odáig elmentem szégyellek visszafordulni. Szomorúan indulok be a koszorúk felé, kapok is egy szép nagyot. Gondolom, hogy legalább ne kelljen egyedül cipeljem, próbálom odanyújtani mások felé. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a koszorúmat mindkét oldalról fogják és én alig tudok középen ballagni mögötte, így hát elengedem.

Megint vacillálok, középen, mindenkinek az útjában állva, hogy akkor előre üres kézzel, vagy vissza még egy utolsó rohamra. Közben vetek egy pillantást a közeli ismerősökre, mintha szurkolnának, hogy végre nekem is sikerüljön, ha már belekezdtem. Tekintetükkel próbálnak segíteni, mutatják az irányt hogy merre induljak, de ilyen hirtelen nem tudom kiszámolni hogy kettejük közül az előre vagy a visszafele nézők vannak-e nagyobb arányban, pláné ha egy-egy le-fel és enyhén oldal irányú fejmozdulattal is megspékelik, nem is beszélve az adott irányú nézés hosszúságáról és intenzitásáról.

Szégyen üres kézzel beállni a sorba, de visszamenni is szégyellek most, hogy megint koszorú nélkül maradtam és úgy tűnik, hogy már nem is jut, hiszen egyesek négyesével hordják ki és még vannak, akik fürgén kikapkodják a kezükből. Visszaindulok, de csak udvariasan, hátha már nem jut és ekkor meglátom az ideálist, egy könnyű, kicsi és ha lehet ne szúrjon típusú koszorút és most már én is fürgén és határozottan nyúlok utána…

Ezentúl szappanba fektetek

Pár évvel ezelőtt vettem egy farmernadrágot, arra figyelve, hogy nehogy szorítson. A feleségem aki a fő tanácsadó, már akkor figyelmeztetett, hogy igen nagy lesz én viszont azt akartam, hogy kényelmes legyen. Nélküle el sem indulok vásárolni, viszont egy idő után már nem szívesen jön, mikor látja, hogy a csoda nem történik meg, vagyis a végén a pénz nem adódik oda. Másnap a biztatására szégyenkezve visszacseréltem egy kisebbre és két nap használat után már az is esett le rólam, de már nem volt pofám még egyszer visszamenni.

A múltkor a már fél éve kapott szülinapi pénzemet döntöttem úgy hogy beváltom valami konkrét, kézzel fogható tárgyra, legyen az kabát, mert elég ócska a régi. Az ötletet az adta, hogy az egyik üzletre ki volt írva, hogy végeladás s bezárás. Volt is az üzletben egyetlenegy kabát, tetszett is, féláron is volt, de mivel nem volt más méret és nem volt mihez hasonlítsam félóra kínkeserves próbálgatás után, szvetterrel és szvetter nélkül a feleségemhez fordultam, hogy döntse már el végre, hogy megvegyem-e, de ő is türelme fogytán volt és továbbra sem akarta felvállalni helyettem a döntést.

Most nemrég vettem egy bakancsot a netről, rábeszéltek, hogy milyen gyártmányt vegyek, mert az jobb még akkor is ha sokkal drágább. Itt az üzletben volt ugyanolyan gyártmányú, csak drágábban és mindegyik fajtából csak egy-egy méret. Mindegyiket többször is felpróbáltam, hogy eldöntsem a pontos méretet. Aztán a neten kikerestem a drágák közül az olcsó akciósat, még ha az nem is tetszett annyira, de utolsó percen kiderült, hogy nem elég, hogy ilyen drága, még vaegy lej postaköltséget is kell fizetni. Már jött, hogy sírjak kínomban, legszívesebben lemondtam volna az egészet, de szükségem volt rá és már nem akartam más fajtát venni, de pluszba sem akartam fizetni egy fityinget sem, így hát ment tovább a keresgélés és egy másik oldalon megtaláltam egy szikrával drágábban de ingyenes kiszállítással. Egy hetet sikerült járjak benne, aztán eldöntöttem hogy mégiscsak kicsi és drága is és egy fél év alatt sikerült eladnom olcsóbban. Utólag kiderült, hogy ingyen vissza lehetett volna küldeni.

Mikor nagy-ritkán elmegyünk családostól vásárolni és mindenkit elfog a láz, hogy mit vegyen vagy vetessen meg magának, ilyenkor néha engem is elkap a hév. Általában olyasmit szeretek venni ami hasznos és akciós, nem dobom ki a pénzt fölöslegesen ruhára amíg van amiben járjak, még ha a cérnák ki is lógnak az alján. Ennek az elvárásnak az utóbbi időben a dezodor tett a legnagyobb mértékben eleget, a tegnap szappankeresés közben össze is számoltam öt darab különböző márkájút otthon a polcon.

Ezentúl szappanba fektetek, szép kék vagy zöld szappanokba, ugyanis csak folyékonyt találtam otthon, az viszont nem viszi le rendesen a férfiakról a koszt és utána még síkos is marad a bőröm. Amíg a nők magukra kennek öt-hatféle kenceficét, nekem elég egy szappan, no meg egy dezodor.

Két nadrág

A múltkor kaptam két nadrágot egy barátomtól ajándékba, mivel ő halad a divattal, újakat vett magának, úgy érezte ezekből már kihasználta a részét. Ő szeret újakat vásárolni, nem koptatja addig amíg csak lehet, én viszont nagyon örülök az ilyen ajándékoknak, mert ugyan nem pont azt kapod amit szeretnél, de viszont nem kell elmenni vásárolni, összejárni az üzleteket, felpróbálni heti egy-két nadrágot, amíg sikerül valahogy dönteni. Annál többet nem lehet felpróbálni mert az is nagy kínszenvedéssel és izzadással jár, főleg ha belegondol az ember, hogy végül ha megveszi akkor mennyi pénzt is kell odaadni érte és akkor már hiába talál jobbat vagy olcsóbbat egy-két hét múlva, már nem lehet változtatni, egy ideig ebben kell járni, amíg szét nem szakad.

Mikor megvan nagyjából a kiválasztott üzletek köre akkor még egy-két hétig lehet rágódni rajta, hogy az olcsóbbikat vegyem vagy amelyik jobban tetszik és közben lehet a neten is keresgélni az akciós ajánlatokat. Amit én veszek az muszáj tökéletes legyen mindenféle szempontból, mert ki tudja mikor veszek még valamit magamnak.

Amit mástól kapok azért jó mert nem kell próbálgatni, megfelel úgy ahogy van, kivéve, ha túl hosszú. Így jártam a nadrágokkal is, de mivel lusta voltam próbálgatni, odaadtam egy régi nadrágomat, hogy igazítsák ahhoz. Igen ám de ezek rövidek lettek. Akkor még egy ujjnyit ki lehetett engedni, de még így is rövidek voltak, végül a hozzáértők közös megegyezése alapján vissza kellett engedni az eredeti szintre, de mivel közben kivágódott belőle, most már a cérnák lógnak ki az alján.

Mindenem megvan

Kaptam egy könyvet nemrég a születésnapomra, egy kicsit megkésve, egy mai filozófus műveivel. A címe miatt kaptam, mert passzol hozzám: Ki vagyok én? És ha igen, akkor hány? Gondolatok az élet értelméről egy átmulatott éjszaka után.

Nézem, hogy elég furcsa könyv a címéből ítélve és szólok, hogy azt mondta a pszichológusom, hogy ne olvassak többet ilyen pszichológikus, meg filozofikus jellegű könyveket, mert kezdtek megártani.

Szeretek ilyen mondatokkal dobálózni, hogy mit mondott a pszichológusom, meg, hogy benne vagyok a Sóbiz-ben, hogy lássák, hogy mindenem megvan, minden olyan perifériám, ami egy mai modern huszonegyedik századi lény alapműködési konfigurációjához nélkülözhetetlen .

De néha mégis lefagyok, az operációs rendszer néha napokig nem válaszol és egy egyszerű hétköznapi külső felhasználótól várja a segítséget, várja, hogy valaki végre adjon egy újraindítást, nyomja meg a RESTART-ot.

A sztori, amit a könyvből elolvastam a Boldogságról szólt. A turista próbálja rávenni a hasát a nappal süttető halászt, hogy dolgozzon többet, hogy több pénze legyen.

– Minek? – kérdi a halász.

– Hogy annyi pénzed legyen, hogy ne kelljen többet dolgozzál – válaszolt a turista. – Csak süttethesd a hasadat a nappal.

– Hiszen ÉN már most is ezt teszem! Mindenem megvan, ami fontos.

Teremkeresés matricákkal II.

A keresett terem azonosítója mindenféle logikának ellentmondott, ezért mikor látta, hogy már negyedórája elkezdődött a hőn óhajtott foglalkozás, úgy döntött, a portáshoz fordul segítségért.

A fiú nagyon előzékeny és udvarias volt, ezért úgy ment oda, hogy a távolabbról érkező érdeklődő pont odaérjen előtte. Ennek következtében mérgelődött is magában, hogy ezt mért engedte maga elé, miért ilyen gyámoltalan miért nem vág mások elé, miért nem harcol meg végre magáért az egész világgal, mikor is kiderült, hogy a még tőle is idősebb és pályatévesztettebb, talán frusztráltabb és kapkodóbb érdeklődő ugyanazt a termet keresi.

Ettől annyira megnyugodott, hogy a magyarázat közben már a második mondatnál kikapcsolta agyának gondolkodó és megfigyelő részét, hisz milyen jó, hogy a komplikált magyarázatot meg sem kell jegyezni, oda sem kell figyelni, csak kell menni a másik után és még a száját sem kellett kinyissa, hogy megkérdezze, aminek különösen örült, mert szégyellte, hogy egy frissen végzetteknek szervezett eseményen szeretne részt venni. Szólhatott volna, hogy ő is oda megy, de inkább úgy döntött, hogy szó nélkül lemarad és egy kicsit távolabbról követi a kevésbé szégyenlős érdeklődőt.

Az ötödik kanyarnál elbizonytalanodtak a követettek, akkor vette észre, hogy az idősödő érdeklődő mellett még haladt két személy, talán a lányai. Mivel elég bizonytalanul mentek el balra, a fiú mindenféle logikus magyarázat nélkül jobbra tért. Ott egy takarítónőtől kért pályatanácsadást, mármint merre vegye a pályáját a terem fele. A takarítónő átkísérte a túlsó szárnyba és ott a kolleganőivel folytatott konzultáció után úgy döntött, hogy végülis jó helyen volt, menjen vissza oda ahol találkoztak. A fiú vissza is ment és az újabb magyarázatoknak köszönhetően nagy nehezen fél óra késéssel megtalálta a keresett termet.

Pár másodpercet várt, úgy gondolta, hogy fél óra késéssel már nem illik bemenni, különben is előre regisztrálni kellett. De aztán úgy döntött, hogy ha már ilyen kitartó volt és megtalálta a termet is nagy nehezen, akkor bekopog, lesz ami lesz, most az egyszer ezt a harcot végig vívja.

Elég furcsán néztek rá, miután a kopogtatást követően benyitott, azt hitték eltévedt, valami egyebet keres, de ő elmagyarázta, hogy pont ezt keresi, be szeretett volna nézni. Csak egy kicsit, gondolta magában, csak megtudni a lényeget és azzal futni tovább, hiszen annyi rendezvény van, nehogy valami fontosról lemaradjon e miatt. Tudta, hogy itt csak azok vehetnek részt akik előre regisztráltak és különben is már fél órája elkezdődött, most már egyáltalán nem lehet csatlakozni a nála kb. tíz évvel fiatalabb frissen végzett, anonim alkoholisták stílusában körbeült regisztrált résztvevőkhöz.

Teremkeresés matricákkal I.

Aznap többféle rendezvény is volt. A fiú izgatottan vette kezébe a programfüzetet és kezdte bejelölni azokat, amelyeken szeretne részt venni. Mikor még a feléig sem ért, rájött, hogy néhány esemény egyszerre zajlik más-más helyszínen, ezért elölről kezdte. El akarta dönteni, hogy a bejelöltek közül – amelyek egyszerre zajlanak – melyik a fontosabb, de rájött, hogy ez így nem fog menni, először át kellene nézni a teljes repertoárt. Így hát visszalapozott oda, ahol az előbb abbahagyta.

Ahogy befejezte, kezdte elölről kijegyzetelni a fontosabb időpontokat és helyszíneket, hogy majd időrendi sorba rendezze, de közben észrevette, hogy szorítja az idő, hiszen van ami már el is kezdődött. Gyorsan öltözött és elindult. Úgy döntött, hogy az egyik eseményre (Pályatanácsadás) feltétlenül elmegy. Utólag visszagondolva minden lehetősége megvolt rá, hogy ez ne sikerüljön és élete egyik alapmottója is az, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, most mégis kitartott.

Erre az eseményre regisztrálni kellett a neten. Az egyik esemény szabadtéri helyszínén sikerült is befogni valami gyenge netet és már el is jutott a regisztrációig, még pont egy szabad hely volt megmaradva, de a net vacakolt, nem sikerült regisztrálni és rohanni kellett a következő helyszínre.

Szerencsére idejében odaért, foghatott neki megint küzdeni a regisztrációért a wifik láthatatlan hadával. A jelszó nélküli wifik nem akartak működni, a többihez viszont nem sikerült a jelszót kitalálni, ezért úgy döntött, hogy a helyszínen próbál szerencsét. Gyorsan otthagyta tehát a jelen eseményt, amin gyakorlatilag így sem vett részt csak fizikailag és elviharzott a másik helyszínre.

Aki részt vett egy eseményen az kérhetett egy matricát. A kijáratnál akartak is adni, de nem fogadta el. Később rájött, hogy öt kigyűjtött matricára egy hosszú sort kiállva értéktelen apróságokat lehet kérni és ezek nagyon szép és kifejezetten olcsó ajándékok lennének. A másik helyszínen további események várták, gondolta, hogy miközben a termet keresi, ezek között is szétnéz.

Így hát elkezdődött a nagy matrica vadászat. Mivel nagy specialistája a rendszerek hiányosságainak feltérképezésében és azok kihasználásában, ezért miután néhány fűszer megszagolása után szégyenkezve kért matricát, úgy döntött, hogy ezután részvétel nélkül is megpróbál kunyerálni. Habár érezte, hogy ez nem rendjén való és volt is olyan hely ahol ezt visszautasították, a technikát a végére mégis odáig fejlesztette, hogy a második körben a nem túl szigorú matricaosztogatóknak azt mondta, hogy csak akkor kér matricát, ha egyből ötöt adnak. És a második körben, estefele miután a kiskorúak hazamentek, már sorba se kellett állni a matricák beváltásáért.

Telefonszám kupakolással

A tegnap hazafele menet megláttam egy hirdetést, de két telefonszám is meg volt adva, ezért gondoltam, jobb ha lejegyzem a noteszbe, ne a telefonba írjam be mind a kettőt. Nagy nehezen előkotortam a noteszt a hátizsákom aljából. Ahogy összecsukom írás után, benne szoktam hagyni az írószert, de most nem volt ott.

Hosszas keresgélés után találtam két pirosat, egy kupakost és egy kupak nélkülit. Természetesen a kupak nélkülit vettem ki, hogy ne kelljen még pluszba kupakolni is, de sajnos az nem írt, úgyhogy kikupakolás után le is jegyeztem az első számot a kupakos írószerrel és amint rátérnék a másodikra, rögtön látom, hogy az más hálózatból van, tehát fölösleges lejegyeznem. Azzal eltettem a noteszt a hátizsák aljába és elindultam hazafele.

Egy kis bandukolás után arra gondoltam, hogy most lenne is időm felhívni.

Izgatottan nyugtázta

A fiú elment egy nagy bevásárlóba. Már eleve frásza szokott lenni a nagy bevásárlóktól, már attól is, hogy egyáltalán összejárjon egy ilyen nagy épületet. Komoly gondot jelent az is, hogy egy ilyen helyen tíz féle mustárból kell kiválasztani a megfelelőt, míg egy normál üzletben nem biztosítanak háromnál több lehetőséget, habár a mustár könnyű préda, mert van egy kedvenc, csak akkor van gond, ha olyan nincs.

Már az is komoly gondot okozott neki, hogy hova parkoljon. Mivel fájt a lába nem akart túl sokat gyalogolni. Először hátul akart megállni, a hátsó kijáratnál, mert látott ott egy kisebb üzletet, amelyikbe szintén be szeretett volna menni miután végez a naggyal, de aztán úgy döntött, hogy legyőzi magában a sporlóst, elől fog megállni és amikor ott végez, nem fogja sajnálni azt a két deci benzint, hogy hátra vitesse magát. Azzal előre ment, de ott nem volt üres parkolóhely a bejárat környékén, illetve egy lett volna, de ez nem volt a legjobb helyen és mire eldöntötte, hogy az is jó lesz, arra elfoglalták. Végre sikerült leparkolni és már a kosár is be volt taszítva az üzletbe, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy fogalma sincs, hogy mit kellene vásároljon.

Aztán úgy döntött, hogy most van bőven ideje, nyugodt lesz, végig megy az üzleten és ha olyasmit lát ami kell és jó árban van, azt megveszi. Az üzleten sikerült is jó nyugodtan végigmenni, a túlsó felén eszébe is jutott valami amit meg kellene vegyen, ezért hamar vissza is rohant. Hosszas számigálás és a számigálások többszörös leellenőrzése után úgy döntött, hogy mégsem vesz belőle semmilyen kiszerelésben, mert mindegyik drága, még az is amelyikből kettőt kell venni, ahhoz hogy akciós legyen. Közben eszébe jutott, hogy az üzlet túlsó végén is látott valamit, amiből viszont megérné kettőt venni a kedvezmény miatt és a bejáratnál is volt valami, ami elég érdekesnek tűnt, azt is meg kellene nézni alaposabban.

Egy idő után már a kosarat sem tologatta előre hátra, amikor hallja a hangosbemondón, hogy a …Róbert Ledfold stb. rendszámú autó tulajdonosa menjen gyorsan a bejárathoz. A második bemondásnál már izgatottan figyelt és úgy tűnt neki, hogy az ő autójának a rendszámát mondják. Gyorsan rohant a pulthoz, otthagyva az egy órája még mindig majdnem teljesen üresen álló kosarat, hogy mi történhetett az autóval, feltörték, vagy ellopták, vagy mivel nem is értette teljes egészében a rendszámot, hátha nem is az övéről van szó.

A pultnál közlik vele, hogy nyitva hagytad (gondolta magában, hogy már pedig ő biztosan bezárta) az ablakot. Nálunk ezt úgy mondják, hogy lehúzva. Izgatottan szaladt ki, felhúzta az ablakot és megnyugodva tapasztalta, hogy nem tűnt el semmi. Aztán visszament és „nyugodtan” folytatta a vásárlást miközben azon gondolkozott, hogy mennyire logikátlan volt arra gondolni, hogy ellopták az autót, mert akkor honnan tudták volna a rendszámát.

A vásárlást végül a hátsó kijáratnál levő kis butiknál sikerült véglegesíteni, mérgelődve taszította előre a kosarat az autóig, hogy miért nem hátul állt meg. Azzal hátra kocsikázott a kisebb üzlethez. Itt már nem akart vásárolni, csak az árakat próbálta memorizálni későbbi beszámoló céljából. Ugyanazt a technikát használta, mint az előbb, vagyis a végén izgatottan nyugtázta, hogy valami fontosat látott az elején és amikor azt megnézte és már majdnem az árát is memorizálta felkerekítve a végén levő kilenceseket a legközelebbi egészre, akkor eszébe jutott, hogy jövet megint elhaladt valami fontos vagy érdekes dolog mellett.

Itt elég gyorsan végzett és úgy döntött, hogy még venne egy pár apróságot az előbb kifasírozott nagy üzlet hátánál levő kis butiknál, ami most végül is nincs olyan messze, akár gyalog is visszamehet. A bejáratnál izgatottan nyugtázta, miután az összes zsebét többször is áttapogatta, hogy a pénztárcát az autóban hagyta. De mivel most nála volt a táskája és abban volt írószer és notesz, azért csak betért másodszor is és megkérte az elárusítónőt az árak másodszori tollbamondására, de ezennel nem fejbe, hanem noteszbe.

Nem szeretek vásárolni

Nem szeretek vásárolni, pláne nem egyedül. Nekem mindig nagy probléma, hogy nehogy túl drága dolgot vásároljak, az olcsó viszont lehet, hogy nem jó.

Úgy alakult, hogy egyedül kellett vásárolni menjek egy magyarországi bevásárlóba, mindenféle tanácsadás, segítség, pénzárfolyam átszámolás és ár összehasonlítás (mindezeket a szolgáltatásokat a feleségem szokta nyújtani) nélkül.

Nagy nehezen sikerült kiválasztani egy szál kolbászt, amelyik jól nézett ki és drága sem volt, vettem még egy pár apróságot és beálltam a sorba. Hallom, hogy pusmognak és röhicskélnek mögöttem, hogy né, a másik kosarastól tette fel a termékeket a futószalagra. Gondoltam, mi probléma ezzel, otthon is így szoktam. Igen ám, de akkor vettem észre, hogy itt nem szabad kihozni a kézi kosarat, mindenki bent hagyja a kassza előtt. Hamar kikapkodtam a kosár tartalmát a futószalagra és megkértem a mögöttem álló komoly pofát vágó srácokat, hogy tegyék le a többi kosárhoz.

Mikor fizetnem kellett volna, odaadom a bankkártyát, de a kasszás nő visszanyújtja, hogy nem fogadhatja el, mert női név szerepel rajta. Hiába magyarázom, hogy a feleségemé, akkor sem. Ideges lettem, hogy miért nem lehet, hiszen eddig mindenhol elfogadták. Félve nyitom ki a pénztárcát, hogy lesz-e benne ezerkilencszáz valamennyi forint. Megnyugodtam, hogy van két egyforma papírpénz benne, boldogan hajítom oda mind a kettőt a kasszás nőnek, mire ő furcsán rám néz, majd halkan megjegyzi, hogy ez talán egy kicsit sok lesz és sértetlenül visszaadja az egyik tízezrest.