A beíratás

Úgy döntöttem, hogy elegem van az autó beíratásával kapcsolatos ügyintézésből, inkább bemegyek egy átíró irodába és kifizetem nekik a közbenjárást. Azért reméltem, hogy most, hogy már nagyjából minden megvan, azért csak kevesebbe fog ez kerülni, mint annak akinek teljesen ők intézik nulláról. A nemmellékes másik oka ennek az akciónak az volt, hogy nem akartam hazudni a pénzügyön, gondoltam inkább megfizetem és akkor hazudjanak ők, ugyanis ha több kilométret diktál be az ember, akkor valamivel csökken az illeték.

Gyakorlatilag a múlt héten már bejártam egy átíró irodába és konzultáltam egy pár ilyennel foglalkozó személlyel is, most mégis egy harmadikhoz mentem, akit a legfrissebben ajánlottak. Mikor megérkeztem még nem tudtam, hogy megnyugodhatok-e, mert időközben kiderült, hogy csak úgy mehetek az autóval külföldre ha megkapom a postán kiküldendő talont is ami majdnem egy hétbe beletelik. Na meg sok minden egyébtől is ideges voltam, hogy nehogy túl sokat kelljen fizetni se nekik se az államnak és egyáltalán senkinek.

Azt mondja a hölgy, hogy nézzük át az iratcsomót, hadd lássuk hogy állunk. Néhány papíromat újra csinálta, másokhoz még hozzájavított meg beleírt az írógépén. Én közben idegeskedtem, hogy minek is kellett idejöjjek, mert szólt közben, hogy ők ma már nem tudják leadni, csak holnap. Én leadhattam volna még ma, ahelyett, hogy ide jövök.

Aztán közben leolvastam a falról a tarifákat, kiderült, hogy nem is kerül sokba, úgyhogy épp kezdtem lazítani és hátradőlni, hogy akkor innen tovább intézzék ők, nekem ennyi elég volt, mikor megszólalt a hölgy, hogy az iratcsomó kész és ha ilyen sürgős akkor jobb ha én intézem tovább is, mert ha ők kellene, akkor még el kell menni egy közjegyzőhöz egy felhatalmazást készíteni, amit még vissza is kell vinni hezzájuk, és ami úgyszintén pénzbe kerül.

Innen megint elővettem a majdnem teljesen félbenhagyott idegességemet és elindultam elintézni ezt az egy-két dolgot ami még maradt a beíratáshoz. Az a néhány percig kimaradt idegesség, mintha most még hozzáadódott volna az alapjárathoz. Hirtelen sürgőssé is vált, mert kiderült, hogy talon nélkül nem lehet külföldre menni.

Mindkét intézményt legalább háromszor megjártam, ha így tudom már reggel ezzel kezdtem volna. A pénzügyön természetesen nem lehet kártyával fizetni, amire természetesen én előre mint minden rosszra gondoltam, de mégsem vettem ki pénzt, úgyhogy uzsgyi vissza az automatához.

A beíratásnál most már sorszámot sem adnak, azt mondták üljek a sor végére. Azt megértem, hogy az adót a tanácsnál, a biztosítást a biztosítónál kell kifizetni, de ha már a rendszám árát itt helyben el tudják venni, akkor vajon a talon árával miért kell elmenni a Csekkbe? No de ez már csak üres kötekedés, mert már múlt héten bejártam az ilyen alattomos cseleket kipuhatolni és be is fizettem mindent a megfelelő helyen.

Már csak a rendszám ára maradt, de azt csak azután kell fizetni miután kitalálják. Nincs annál jobb fajta izgalom, mint amikor az ember várja, hogy mi lesz az új rendszáma. Ezért nem fizetek másnak, inkább kibírom a rosszfajta izgalmakat is előtte, csak hogy én lássam elsőre élőben ahogy sorra felkerülnek a betűk.

És akkor ültemből már felálltam a sorba és mindent rendben találtak és elkezdte írni, hogy P... C... és a harmadiknál még gondolkozott, de én már láttam, hogy jó lesz így, akármi is jön a végére, ez tetszik, ezt ígyis-úgyis megveszem.