Téli gumik

Elég kopottak a téli gumik amik az autón voltak, de gondoltam, ezt a gyenge telet kihúzom velük. Most, hogy egy ideje kezdtek havazást jósolni az előrejelzők azért utánanéztem, hogy mi van a piacon, hol mit lehet kapni, de egyelőre még próbálom halasztani, hátha mégiscsak ráérne jövő télen venni, addig is nem az én pincémben öregednek egy évet és nem áll bennük vagy ezer lejem.

Megnéztem a neten, de ha ingyen le is szállítják itt még fel kell tetetni. Megnéztem a használtakat, de azzal nagy dolgot nem csinál az ember, mindegy mekkora rece van rajta, ha 4-5 évet használták már nem ér semmit. Így hát úgy döntöttem, hogy újat veszek, itt helyben.

Ez már úgy teljesen kiforrni látszott, már a lehetséges megvásárlási helyeket is leszűrtem kettőre, de ma mondta valaki, hogy lehet resapáltat kapni olcsón. Most megint 1-2 hét amíg ennek is az interneten fellelhető összes irodalmát átnézem és kínkeservesen meghozom a döntést, hogy megéri vagy nem az ár minőség arány.

Mikor megtudtam, milyen drágák a 16 inch-es gumik, pár napig azért szomorkodtam, hogy miért is kellett ezt az autót megvegyem 16-os kerekekkel. Pár nap töprengés után kitaláltam, hogy végül is lehet aránylag olcsón 15-ös felnit venni, arra tetetek új téli gumikat s ezeket megtartom felnistől nyárinak, vagy ha nem kell majd eladom.

Utána azért adtam búra a fejem még két napig, mert eszembe jutott, hogy a régi autóval bónuszba odaadtam az alig használt alig 6 éves téligumiaimat felnistől, ami igaz hogy semmit sem ér mert a tavaly is alig sikerült egy kisebb havas dombon kimenni velük, mégiscsak megért volna száz ajrót.

Aztán egy hét érdeklődés és telefonálgatás után, amikor is eldöntöttem, hogy mégsem lesz az idén Pesten gumivásár, lehavazott, de nagy tételben, ezért úgy döntöttem, hogy a hosszú út előtt veszek legalább láncot. Kicsit félve mentem be a nemrég nyílt hatalmas áruházba, gondoltam, hogy sajnos itt valamennyi pénzt, nincs mese ott kell hagyjak náluk, amiért adnak egy láncdarabot amit többnyire a pincében fogok tartani, néha az autóban és talán egyszer majd fel is kell tegyem, ami elég komplikált, fárasztó és nem nekem való művelet és akkor könnyen el is szakadhat.

Szerencsére nem kaptam magamnak való méretet, mert a nagy hótól való félelmemben biztos megvettem volna. Megkönnyebbülten indultam ki, de azért mielőbb szabadulni akartam, még mielőtt kifosztanának, ezért tekintetemmel a kijáratot kerestem. Meg is láttam egy kisebb méretű normál ajtót szemben amin azt írta, hogy kijárat. Rángatom is arra fele a leányomat aki pityereg, mert nem vettük meg a 300 lejes világító rénszarvast.

Nekiveselkedek az ajtónak, de nem nyílik. Rémlett is nekem, hogy valami önmagamtól nyitódó nagyobb ajtón jöttünk be és azzal a lendülettel olvasom is ezen a kicsi szerencsétlenen, hogy: Vészkijárat. Nézek jobbra, hát látom, hogy ott nyílnak-csukódnak alig ötven méterre nemcsak önmagamtól a hatalmas ajtók. Hamar indulnánk arra, jön szembe egy önelégült pasi, ő még vásárolt is valamit. Akarok szólni, hogy hát nem látta, hogy be van zárva a vészkijárat mért jön erre, de mielőtt a számat kitáthattam volna enyhén balra kanyarodott és kiment a vészkijárat melletti hatalmas csapóajtón.

Én meg ha már elindultam, szégyenemben tovább mentem az alig ötven méterre lévő vele szemben levőhöz.