2014. január 14., kedd

Új év,új pechek

Vittem az autót verifikáltatni, de előtte még kiléptem a szerelőhöz egy pár dolgot megcsináltatni. Persze ezt elintézhettem volna azelőtt is, de a szilveszteri héten még nem volt kedvem semmihez, na meg arra is gondoltam merő spórlásból, hogy ne kelljen kétszer kimenni, egyszer a szerelőhöz másodszor pedig verifikáltatni, hamár úgyis közel vannak egymáshoz.

Így hát mire visszajöttem lekéstem a programállást, de azt mondták, hogy nem baj, majd bevesznek később. Egy félóra várakozás után eszembe jutott, hogy ki kellett volna cseréltetni két égőt is, azzal gyorsan vissza a szerelőhöz.

Tudtam, hogy nem illik mocskosan vinni az autót a verifikálásra, de sajnáltam a pénzt a mosatásra ilyen sárban-latyakban. Én csak olyankor szoktam pénzt adni a mosatásra, ha legalább egy hétig szép időt mutat az előrejelzés. Ha csak pár napig, akkor inkább magam mosom saját kezűleg :).

Hát ahogy másodjára is visszaértem a szerelőtől, a kapus már kérdezés nélkül nyitotta a sorompót. Kérdem az első felbukkanó mérnök urat, hogy ártana-e egy mosatás az autónak. Mondta, hogy nem, mert hát ők is olyanok lesznek, de hagyjam mostmár. Megvártam amíg elment s azzal indultam is a mosatóba, gondoltam most nem az az idő van, hogy spóroljak, aztán nehogy azért kössenek bele valamibe mert mocskos az autó.

A mosatónál már nagyon ideges voltam, nehogy lekéssem a második programállást is. Szerencsére csak egy autó várakozott a mosásra. Meg akartam kérni a nőt - bőven ecsetelve, hogy miért olyan sürgős -, hogy cseréljünk, de szerencséjére hosszasan telefonált az autóban, amíg sunyiban be nem gurult az autósúroló hatalmas hengerek közé és az ajtót lecsukták.

Kértem egy legolcsóbb mosást, próbáltak győzködni, hogy a drágább jobb lenne, de mondtam, hogy elég lesz a 12 lejes. Erre szóltak, hogy 13,50-be kerül, mert az időjárási viszonyokra való tekintettel kötelesek felszámolni egy előmosást is. Az előmosás után megkérdeztem, hogy nem-e lehet csak ilyent venni magára, mint a szalmakrumplit, de sajnos nemleges választ kaptam.

Vissza hamar, sorompó nyit. Kiderült, hogy semmit sem késtem le, bőven van már egy óra csúszás, de még csak most dél körül kezdenek jönni a procisok. Szerre jöttek a mérnök urak bevinni az autókat, majd egy óra várakozás után azt hittem, hogy engem kifelejtettek, erre újra sűrű érdeklődési lehetőségek után kezdtem nézni.

Kiderült, hogy pont én következek és utánam rögtön az éppen aktuális tizenvalahányadik beszélgető társam. Még a papírokat is kihozták és szóltak, hogy álljunk oda a garázskapu elé, előre én és aztán  rögtön ő. Eddig ez a művelet tiltott volt, szigorú szemöldök felhúzással büntettek és az ismerős procisokat még hangos szóbeli intéssel is sújtották, ha nem megfelelő szögben hagyták az autót a parkolóban.

Előttem egy buszt vittek be, aztán én jó szorosan ráparkoltam a garázskapura, hogy egy légy se férjen be többet előttem. Mint utólag kiderült ez ismét egy hiba volt. Mivel a busz lassan haladt, jobban mondva egyáltalán nem, ezért egy jó fél óra múlva észrevettem, hogy az autóink be vannak téve ugyan csak nem abba a sorba, hanem a második garázskapun keresztül, de mivel olyan közel parkoltam a kapuhoz ezért először az utánam parkolót tették be és csak rögtön utána az enyémet.

Már éppen kezdtem volna megnyugodni, most már azt hittem végre sínen vagyok, vagy legalábbis vágányon (munkapadon), de egyszer csak szól a beszélgetőtárs, aki egyébként autószerelő, hogy ha hogy bőgetik az autómat. Én nem ismerem még a hangját, úgyhogy fel sem tűnt, hogy az enyém, de ettől a megjegyzéstől a majdnem teljes nyugalomból sikerült egyből átmasírozni a legádázabb túloldalra, vagyis a majdnem beszarásig. Olyan hangsúllyal mondta, hogy úgy éreztem ennek nem lesz jó vége.

Jött is egy iparos nemsokára a váróba és pont azt a nevet mondta ahogy engem hívnak, hogy menjek be a tiltott zónába, vagyis az ellenőrzések színtettére, ahová közönséges földi halandót nem nagyon láttam eddig bemenni.

Kiderült, hogy elszakadt egy vízslag a nagy túráztatástól, aztán a szerelőt oda kellett hívassam, hogy haza tudjak menni. Ők persze semmilyen felelősséget nem vállalnak, azt mondták olyan is volt már, hogy szétment a motra az egyiknek. Aztán végül minden megoldott, egy hétre rá már fűtés is van ismét a kocsiban. Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de ez mégis csak a rövidített verzió.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése