Az út

Megtaláltam már két héttel ezelőtt a tökéletes színű autót Dézsen, de mivel úgy alakultak a dolgok, hogy nem sikerült utána menjek, hagytam magam lebeszélni róla. Úgy gondoltam, hogy akkor nem az az igazi. Mivel amúgy is dolgom volt Brassóban és ott nem találtam semmi jó hirdetést, úgy döntöttem lemegyünk Ploiestig, ott volt elég sok H Astra eladó.

Úgy indultam hétfőn reggel autót venni, hogy vasárnap egyik barátomnál felejtettem a telefonomat, szombaton másiknál a hátizsákomat és hiába mentem be vasárnap a munkahelyemre elintézni a sürgős dolgokat ott is maradt olyasmi amit feltétlenül magammal kellett vigyek. Úgyhogy tettünk egy bemelegítő kört a városban, mire mindent összeszedtünk a gumik is elérték a versenyhőmérsékletet. Aztán KERS nélkül startoltunk, mert tudtommal még nem nagyon van a mai autókban.

Az első szervizkiállásra Tusnádon került sor a borvízforrásnál. A lovak, de főleg a pilóták itatása után még egy kopilottal bővültünk. Tusnád még eltűnt a ködben, de utána már a köd tűnt el a tájról és szépen sütött a nap, mire Ploiesti-re értünk, már nyár volt. Vasárnap kiírtam tizenvalahány autót, amiből egyet sem hívtam fel előre. Útközben hívogattam őket, mire közeledtünk már alig maradt 3-4 ami szóba jöhetett. Az első amit kipróbáltunk kívülről nagyon szép volt, de a kormányban valóságos barázdák voltak a kopástól. Reméltem, hogy kapunk ennél jobbat, nem ezzel kell hazajöjjek.

A következő amit felhívtam úgy kalauzolt a Kánaán földjére telefonon keresztül, mint a zsidókat a csillag hajdanán, csak úgy beszélt, hogy alig értettem valamiket. Egy autópiac szerűségre kalauzolt, de mikor a kulcsokat ideadta olyan kopott-szutykosak voltak, hogy nem jött, hogy elvegyem. Mondom, hogy a kijelzőjén jónéhány pikszel kihalt, azt mondja nem számít, kell a kocsi vagy nem? Mondom, hogy a gumik is teljesen slickek rajta, erre olyan oltyán-muntyán körmondatot adott elő, amiből második visszakérdezésre sem értettem a szavakat sem, nemhogy a mondatot. Valami olyasmit értettem, hogy tesz rá mást de vehetnék a saját kocsijára is.

Aztán ott találtuk meg ezt a kék H Astrat, amelyik elég jó állapotban volt. Hazafele kigyúlt egy sárga olajszint jelző lámpa, az kalauzolt egész Brassóig, aztán kialudt, mert onnan már tudtuk az utat. Aztán Tusnádtól visszabújtunk a ködbe.

Közben vettem bele egy liter olajat 20 lejért, aztán fizettem 40 lejt, hogy ezt a plusz egy litret kiengedjék belőle és megállapítsák, hogy az olajszint jelző szenzor nincs is bekötve ezért gyúl fel egy idő után a lámpa. Egyébként rendben van, egy nyuszifület és egy diót kell cserélni raja.

A tegnap még nyomtam bele egy tele tankot, mielőtt jövőre megdrágulna, de a másik bankkártyának jutott eszembe a kódja, nem annak amelyiket odaadtam, aztán mikor rám szóltak, hogy igyekezzek már mert nagy a sor akkor hirtelen reflexből beugrott harmadikra, mielőtt elnyelte volna a benzinkutas néni.

Most már a szélvédő is be van foltozva, mert útközben meghintett egy sószóró autó kaviccsal. Hihetetlen, hogy mit árulnak manapság só helyett.

Ma BÚJJÉK mindenki!