Pontvadászat

Az egyik nagy bevásárló az egyre enyhébben megpakolt kosarakat látva, a kedves vásárlóit gondolta felrázza a mindig ugyanazt és csak amit muszáj típusú megszokottan elfásult vásárlásokból és felélesztve benne az általa és a hozzá hasonlók által rég elnyomott vadász ösztönt, Pontvadászatot hirdet.

Ezeket a termékeket, amelyekre az akciós pontokat költeni lehet többnyire eldugottabb helyekre tették ezzel is fokozva a vadászat örömét azok kárára akik csak egyszerűen olcsóbban szerettek volna olyasmit vásárolni amire semmi szükségük.

A golyót a kasszánál adták pontok formájában az eddigi fásult vásárlásokra. Már ettől kezdtek felébredni a vadászóbb hajlamúak, hiszen ha többet pakolsz a kosárba, több golyó lesz a jutalmad.

A puskát kiküldték postán, vagyis a hirdető újságban levő talonok formájában és ezekre lehetett a pontokat felragasztani.

A céltudatosabb vásárlók eleve töltött fegyverrel jöttek otthonról, de a magam fajta vadászok, akiken látszott, hogy a vadászkosztümöt is akciósan vették valahol, az információs pulthoz somfordáltak puskáért, ugyanis ott volt fénymásolva mindenféle fegyverből, csak ki kellett keresni a nagy kupacból, hogy melyikbe éri meg beletenni a golyót, hogy mire lőjünk azokból ami egyébként nem kellene, de ha már van golyónk nem hagyhatjuk kárba veszni.

Végül kivadásztuk magunkat de még maradt négy pontunk. Még valami finom csokit vettünk volna egy-két (micsoda pazarlás, hogy kiírom, de hát ilyen ez a szépirodalom, az ember mindent megtesz érte) lej kedvezménnyel, de a pultnál sem volt több abból a szelvényből és a recepciós lány felajánlotta, hogy szerokszozna belőle ha nem lenne ennyi dolga (közben gondolta milyen hülye a bácsi azért az egy-2 lejért és egyébként meg sem venné). Aztán szólt a zöldséges fiúnak, hogy menne el ő szerokszozni, de az csak pakolta, pakolta megállás nélkül a zöldségeket. Aztán ragyogó ötlete támadt, mi lenne, ha a bácsi menne el szerokszoztatni magának, hiszen van egy fizetős szeroksz kint a kasszák után és biztos csak néhány baniba kerül.

Itt ezen a ponton feladtam és visszamentem a kasszákhoz, hogy fizessünk, majd a gyerekek eljátszodják a megmaradt felragasztható matricákat.

Mire kipakoltuk a cuccot a futószalagara, eszembe jutott, hogy dehát megmaradt 4 (négy) pontunk, hamar visszaszalajsztottam a leányomat csokiért s szóltam az asszonynak, hogy várjon meg a fizetésnél én ellépek szerokszozni, de két példányt és ha lehet 1 lapra.

Aztán még meg kellett várjuk, de főleg akik utánunk álltak, hogy visszaérjek és az egyoldalra kétszer szerokszozott talonokról a kasszásnéni letépje a nagy, fehér margókat. Közben próbáltam jópofán odavetni, hogy jól meggyűjtötték nekik a bajukat ezekkel a pontokkal, de ez a mondat ott a vadászat végeztével olyan felemásra sikeredett, hogy ő azt hitte magamra gondolok (a szeroksztól jövet ugyebár) és majdnem megsajnált bánatában, de mondta, hogy most már csak 1-két nap, és elkotródnak a vadászok .