Mire hazaértem az autóval, a család már készen volt, a csomagok ott vártak a küszöbön. Hamar ettem és indultam lefele egy pár aprósággal és a szemetes zacskóval. A csomagokat letettem a kocsi mögé és elvittem eldobni a szemetet.
Mikor jövök visszafele, hát sehol sem találom a kocsikulcsot, minden zsebemet átkutatom, azzal indulok felfele, hogy biztos ott maradt, habár úgy rémlik, hogy lefele jövet a kezemben volt. Ilyenkor szeretne lefuttatni az ember egy Search-öt vagy egy Find-ot, csipogót vagy valamilyen egyéb távirányítós keresőmotrot szereltetni minden olyan tárgyba ami eltűnhet.
Fent sem találjuk sehol, hát visszafutok az autóhoz és kezdem átkutatni a lehordott csomagokat, széthányva ott az autó mellett, miután a fentieket már átszkenneltem a saját kezűleg erre a célra kifejlesztett left&right hand technikámmal. Sajnos ehhez a módszerhez egy fokozódó idegességet is hozzáfejlesztettem, amit hiába próbálok kihagyni a programból, nem találom a forráskódját, az is lehet, hogy egy vírus.
Végül a pótkulccsal kizártuk az autót, bepakoltuk a csomagokat, de nem tudtam úgy elmenni egész hétvégére, hogy nincs meg a kulcs, mivel tudtam, hogy elég drága újat csináltatni. Tudom magamról, hogy egész hétvégén a búsulásra adtam volna a fejem és az összes kezdő- és végtagom.
Végül nem marad más hátra, mint a szemetes átkutatása. Ebbe a manőverbe a feleségemet is próbáltam bevonni, hogy a Sikert minél hamarabb megtaláljuk, a kulccsal a kezében. Sajnos most sem vált be az elmélet, mivel a feleség kukába vetett második pillantása sokkal rövidebb ideig tartott, mint az első és a szagokra hivatkozó magyarázatával egybekötött harmadikat már a kutatás szempontjából irreleváns távolságból küldte meg a kukák felé.
Én még egy kicsit piszkáltam egy ott talált célszerszámmal. Aztán remélve, hogy az általunk bedobott és még mindig újszerű állapotban lévő szemetes zacskó még nem vette át a mások büdös szemetének hatványozottan összeadódó áradó bűzét és továbbra is csak a saját szemetünk könnyed báját ontja magából, kiragadtam a hozzá amúgy sem passzoló koszos szemétből és mint egy tékozló fiút, visszavittem a meghitt családi fészekbe, annak is csak a teraszára (mert azért ki tudja, hogy miket szívott magába az új környezetében), hogy majd ha hazajöttünk kijegyzetelem.
Aztán betettem az utolsó csomagot a csomagtartóba, a kulcs ott volt annak a neccnek a tetején amit elsőnek levittem, rémlett is, hogy mintha a kezemben lett volna lefele menet és azzal elindultunk. Már nem mentem vissza, hogy kitegyem a tékozló fiú szűrét a teraszról, úgyhogy még majdnem egy hetet velünk töltött miután visszajöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése