Fogászat

A fiú elment a fogászatra. Nemrég költöztek abba a városba, ezért amikor a doktor bácsi a címét kérdezte egy kis gondolkozás után kikiáltott a feleségéhez a váróterembe, hogy hol is laknak.

Utána az életkorára kérdeztek rá. A felesége a hosszan tartó csendből tudta, hogy most számol. Amióta átléptük az ezredfordulót, ez a művelet elég nehézzé vált, mivel a kivonásnál az ezresekből is el kell kérjünk egyet és a pontot is próbálta megjegyezni, hogy hova tette, a kettesre vagy a nullásra. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy a születésnapja elmúlt már vagy csak ezután jön, mert akkor le kell vonni egyet. Ha ezzel a plusz egy, mínusz egyel nem akarunk bajlódni, akkor hozzá kell még biggyeszteni az eredményhez, hogy lesz, vagy betöltötte.

Miután többé-kevésbé sikerült a helyes választ kiszámolni (plusz-mínusz egy), megkérték, hogy tátsa ki a száját. Ezt készségesen megtette és furcsállva figyelte, hogy mi történt ezzel az orvossal, miért ütögeti a gumikesztyűs ujjával a nagyra kinyújtott nyelvét.

– Én nem az a doktor bácsi vagyok – mondta a doki bácsi.

A fiú még mindig nem értette.

– Én nem az a doktor bácsi vagyok, aki a torkát fogja megvizsgálni.