Izgatottan nyugtázta

A fiú elment egy nagy bevásárlóba. Már eleve frásza szokott lenni a nagy bevásárlóktól, már attól is, hogy egyáltalán összejárjon egy ilyen nagy épületet. Komoly gondot jelent az is, hogy egy ilyen helyen tíz féle mustárból kell kiválasztani a megfelelőt, míg egy normál üzletben nem biztosítanak háromnál több lehetőséget, habár a mustár könnyű préda, mert van egy kedvenc, csak akkor van gond, ha olyan nincs.

Már az is komoly gondot okozott neki, hogy hova parkoljon. Mivel fájt a lába nem akart túl sokat gyalogolni. Először hátul akart megállni, a hátsó kijáratnál, mert látott ott egy kisebb üzletet, amelyikbe szintén be szeretett volna menni miután végez a naggyal, de aztán úgy döntött, hogy legyőzi magában a sporlóst, elől fog megállni és amikor ott végez, nem fogja sajnálni azt a két deci benzint, hogy hátra vitesse magát. Azzal előre ment, de ott nem volt üres parkolóhely a bejárat környékén, illetve egy lett volna, de ez nem volt a legjobb helyen és mire eldöntötte, hogy az is jó lesz, arra elfoglalták. Végre sikerült leparkolni és már a kosár is be volt taszítva az üzletbe, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy fogalma sincs, hogy mit kellene vásároljon.

Aztán úgy döntött, hogy most van bőven ideje, nyugodt lesz, végig megy az üzleten és ha olyasmit lát ami kell és jó árban van, azt megveszi. Az üzleten sikerült is jó nyugodtan végigmenni, a túlsó felén eszébe is jutott valami amit meg kellene vegyen, ezért hamar vissza is rohant. Hosszas számigálás és a számigálások többszörös leellenőrzése után úgy döntött, hogy mégsem vesz belőle semmilyen kiszerelésben, mert mindegyik drága, még az is amelyikből kettőt kell venni, ahhoz hogy akciós legyen. Közben eszébe jutott, hogy az üzlet túlsó végén is látott valamit, amiből viszont megérné kettőt venni a kedvezmény miatt és a bejáratnál is volt valami, ami elég érdekesnek tűnt, azt is meg kellene nézni alaposabban.

Egy idő után már a kosarat sem tologatta előre hátra, amikor hallja a hangosbemondón, hogy a …Róbert Ledfold stb. rendszámú autó tulajdonosa menjen gyorsan a bejárathoz. A második bemondásnál már izgatottan figyelt és úgy tűnt neki, hogy az ő autójának a rendszámát mondják. Gyorsan rohant a pulthoz, otthagyva az egy órája még mindig majdnem teljesen üresen álló kosarat, hogy mi történhetett az autóval, feltörték, vagy ellopták, vagy mivel nem is értette teljes egészében a rendszámot, hátha nem is az övéről van szó.

A pultnál közlik vele, hogy nyitva hagytad (gondolta magában, hogy már pedig ő biztosan bezárta) az ablakot. Nálunk ezt úgy mondják, hogy lehúzva. Izgatottan szaladt ki, felhúzta az ablakot és megnyugodva tapasztalta, hogy nem tűnt el semmi. Aztán visszament és „nyugodtan” folytatta a vásárlást miközben azon gondolkozott, hogy mennyire logikátlan volt arra gondolni, hogy ellopták az autót, mert akkor honnan tudták volna a rendszámát.

A vásárlást végül a hátsó kijáratnál levő kis butiknál sikerült véglegesíteni, mérgelődve taszította előre a kosarat az autóig, hogy miért nem hátul állt meg. Azzal hátra kocsikázott a kisebb üzlethez. Itt már nem akart vásárolni, csak az árakat próbálta memorizálni későbbi beszámoló céljából. Ugyanazt a technikát használta, mint az előbb, vagyis a végén izgatottan nyugtázta, hogy valami fontosat látott az elején és amikor azt megnézte és már majdnem az árát is memorizálta felkerekítve a végén levő kilenceseket a legközelebbi egészre, akkor eszébe jutott, hogy jövet megint elhaladt valami fontos vagy érdekes dolog mellett.

Itt elég gyorsan végzett és úgy döntött, hogy még venne egy pár apróságot az előbb kifasírozott nagy üzlet hátánál levő kis butiknál, ami most végül is nincs olyan messze, akár gyalog is visszamehet. A bejáratnál izgatottan nyugtázta, miután az összes zsebét többször is áttapogatta, hogy a pénztárcát az autóban hagyta. De mivel most nála volt a táskája és abban volt írószer és notesz, azért csak betért másodszor is és megkérte az elárusítónőt az árak másodszori tollbamondására, de ezennel nem fejbe, hanem noteszbe.