Két nadrág

A múltkor kaptam két nadrágot egy barátomtól ajándékba, mivel ő halad a divattal, újakat vett magának, úgy érezte ezekből már kihasználta a részét. Ő szeret újakat vásárolni, nem koptatja addig amíg csak lehet, én viszont nagyon örülök az ilyen ajándékoknak, mert ugyan nem pont azt kapod amit szeretnél, de viszont nem kell elmenni vásárolni, összejárni az üzleteket, felpróbálni heti egy-két nadrágot, amíg sikerül valahogy dönteni. Annál többet nem lehet felpróbálni mert az is nagy kínszenvedéssel és izzadással jár, főleg ha belegondol az ember, hogy végül ha megveszi akkor mennyi pénzt is kell odaadni érte és akkor már hiába talál jobbat vagy olcsóbbat egy-két hét múlva, már nem lehet változtatni, egy ideig ebben kell járni, amíg szét nem szakad.

Mikor megvan nagyjából a kiválasztott üzletek köre akkor még egy-két hétig lehet rágódni rajta, hogy az olcsóbbikat vegyem vagy amelyik jobban tetszik és közben lehet a neten is keresgélni az akciós ajánlatokat. Amit én veszek az muszáj tökéletes legyen mindenféle szempontból, mert ki tudja mikor veszek még valamit magamnak.

Amit mástól kapok azért jó mert nem kell próbálgatni, megfelel úgy ahogy van, kivéve, ha túl hosszú. Így jártam a nadrágokkal is, de mivel lusta voltam próbálgatni, odaadtam egy régi nadrágomat, hogy igazítsák ahhoz. Igen ám de ezek rövidek lettek. Akkor még egy ujjnyit ki lehetett engedni, de még így is rövidek voltak, végül a hozzáértők közös megegyezése alapján vissza kellett engedni az eredeti szintre, de mivel közben kivágódott belőle, most már a cérnák lógnak ki az alján.