A láda

A hűtőszekrényünk csúcs felszereltségű.  Nem azért, mert van benne légkondi, vagy legalábbis hideg és bőrfotelt is tehetsz elejébe, hanem mert van benne sörrács. Én kértem közkívánatra, hogy ilyent vegyünk, a többi paramétert nem igazán vettem figyelembe.

Mivel környezetbarát vagyok és van is ahol elhelyezni, ha lehet inkább üveges sört veszek, kivéve ha akciós a dobozos vagy ha visszük valahová, hogy ne kelljen oda s vissza is cipelni az üvegeket. Azt is ládaszám, hogy ne kelljen egyenként kocogtatni és hogyha valaki kopogtat az ajtón, legyen mivel megkínálni.

Be is állítottam az üres ládával az üzletbe és ott elhelyeztem egy megfelelőnek tűnő helyen, pontosabban lehajítottam az üzlet közepére a bevásárlók szeme láttára, de főleg veszéllyel a lábára, hogy nehogy belebotoljanak. Azzal elindultam körülnézni, hogy hallám mi van akcióban, mit érdemes venni.

Mire visszajöttem a láda nem volt ott, de kérdezték, hogy milyent hozzanak helyette? Mondtam, hogy inkább többfélét válogatnék. Amióta megjelentek a sörnek álcázott üdítők, melyeket nemhogy az üdítőnél, hanem még a sörnél is drágábban lehet eladni, azokból is szoktunk vásárolni, mert sosem tudhatod, hogy ki kopogtat az ajtódon és bármennyire szégyellem, még én is kezdtem megszeretni.

Így hát adtak egy Csíki sörös üres ládát, hogy akkor nyugodtan válogassak ami tetszik.
- Inkább egy Goldenest kérek - mondtam.
- De miért - értetlenkedett a kiszolgáló - hisz itt szoktatok mindig vásárolni, nem?
- Néha a sörgyártól is szoktunk (a tavaly is egyszer egy péntek délután fél négykor - gondoltam magamban), és ott inkább a Goldenest részesítik előnyben.

Kicserélte Goldenesre én meg odaálltam pakolni. Volt a polcoknál egy félig telt Hargitás láda, azt felkomplettáltam citromossal, aztán még néhány percet álltam idegesen és gondolkodtam, hogy ha már kicseréltettem a ládát, illene abba átpakolni, ne a Hargitást vigyem el.

Aztán csendben, a hátammal takarva a ládát elsomfordáltam a kasszáig és aztán húztam haza, mert hátha már valaki kopogtat az ajtódon!