Az út

Megtaláltam már két héttel ezelőtt a tökéletes színű autót Dézsen, de mivel úgy alakultak a dolgok, hogy nem sikerült utána menjek, hagytam magam lebeszélni róla. Úgy gondoltam, hogy akkor nem az az igazi. Mivel amúgy is dolgom volt Brassóban és ott nem találtam semmi jó hirdetést, úgy döntöttem lemegyünk Ploiestig, ott volt elég sok H Astra eladó.

Úgy indultam hétfőn reggel autót venni, hogy vasárnap egyik barátomnál felejtettem a telefonomat, szombaton másiknál a hátizsákomat és hiába mentem be vasárnap a munkahelyemre elintézni a sürgős dolgokat ott is maradt olyasmi amit feltétlenül magammal kellett vigyek. Úgyhogy tettünk egy bemelegítő kört a városban, mire mindent összeszedtünk a gumik is elérték a versenyhőmérsékletet. Aztán KERS nélkül startoltunk, mert tudtommal még nem nagyon van a mai autókban.

Az első szervizkiállásra Tusnádon került sor a borvízforrásnál. A lovak, de főleg a pilóták itatása után még egy kopilottal bővültünk. Tusnád még eltűnt a ködben, de utána már a köd tűnt el a tájról és szépen sütött a nap, mire Ploiesti-re értünk, már nyár volt. Vasárnap kiírtam tizenvalahány autót, amiből egyet sem hívtam fel előre. Útközben hívogattam őket, mire közeledtünk már alig maradt 3-4 ami szóba jöhetett. Az első amit kipróbáltunk kívülről nagyon szép volt, de a kormányban valóságos barázdák voltak a kopástól. Reméltem, hogy kapunk ennél jobbat, nem ezzel kell hazajöjjek.

A következő amit felhívtam úgy kalauzolt a Kánaán földjére telefonon keresztül, mint a zsidókat a csillag hajdanán, csak úgy beszélt, hogy alig értettem valamiket. Egy autópiac szerűségre kalauzolt, de mikor a kulcsokat ideadta olyan kopott-szutykosak voltak, hogy nem jött, hogy elvegyem. Mondom, hogy a kijelzőjén jónéhány pikszel kihalt, azt mondja nem számít, kell a kocsi vagy nem? Mondom, hogy a gumik is teljesen slickek rajta, erre olyan oltyán-muntyán körmondatot adott elő, amiből második visszakérdezésre sem értettem a szavakat sem, nemhogy a mondatot. Valami olyasmit értettem, hogy tesz rá mást de vehetnék a saját kocsijára is.

Aztán ott találtuk meg ezt a kék H Astrat, amelyik elég jó állapotban volt. Hazafele kigyúlt egy sárga olajszint jelző lámpa, az kalauzolt egész Brassóig, aztán kialudt, mert onnan már tudtuk az utat. Aztán Tusnádtól visszabújtunk a ködbe.

Közben vettem bele egy liter olajat 20 lejért, aztán fizettem 40 lejt, hogy ezt a plusz egy litret kiengedjék belőle és megállapítsák, hogy az olajszint jelző szenzor nincs is bekötve ezért gyúl fel egy idő után a lámpa. Egyébként rendben van, egy nyuszifület és egy diót kell cserélni raja.

A tegnap még nyomtam bele egy tele tankot, mielőtt jövőre megdrágulna, de a másik bankkártyának jutott eszembe a kódja, nem annak amelyiket odaadtam, aztán mikor rám szóltak, hogy igyekezzek már mert nagy a sor akkor hirtelen reflexből beugrott harmadikra, mielőtt elnyelte volna a benzinkutas néni.

Most már a szélvédő is be van foltozva, mert útközben meghintett egy sószóró autó kaviccsal. Hihetetlen, hogy mit árulnak manapság só helyett.

Ma BÚJJÉK mindenki!

Az autó

Az angyal autót hozott Karácsonyra. Valójában nem az angyal hozta, én vettem. Az angyal sálat hozott, akárcsak a tavaly, de ez sem az igazi, jövőre hátha sikerül eltalálja. Meg is beszéltem az angyallal, hogy inkább mindenki vegyen magának amit akar, én ugyanis a múltkor pipadohányt vettem neki szülinapjára, mert ki akartam próbálni a vízipipánkat. Az idén senkinek sem vettem semmit karácsonyra, csak az autót.

Lassan két havi keresgélés után rájöttem, hogy olyan autó amilyent én keresek nincs. Kívülről legyen Octavia, de a kapcsolópálcájuk egyiknek sem volt jó, az inkább a Golfé legyen, a bordja pedig egy kicsit modernebb, akár egy H Astra és mindez Audi minőségben. Jó lenne ha hat kapcsolásos lenne és úgy gyorsulna mint egy Ferrari, de keveset fogyasszon, mint egy dízel Renault, olcsó legyen mint egy benzines Dacia, de az alkatrész is olcsó legyen s ez már megint Opel.

Egyesek már kezdtek hozzám fordulni autóvásárlási tanácsokért. Én csak annyit mondhatok, hogy ki kell tűzni egy határidőt, ami két-három hét, vagy max egy hónap, mert egy idő után már nem élvezet nézegetni és válogatni az autókat. És túl sokat nem szabad próbálgatni sem max két-három félét, mert mindegyik típusban lesz olyan ami nem tetszik.

Most egyáltalán nem hiányzik, de egy idő után lehet, hogy hiányozni fog, hogy úgy nézhettem majdnem két teljes hónapon keresztül a neten az eladó autókat, hogy bármelyiket megvehetném, persze csak egy bizonyos árszűrő beállítása után.

Hiányozni fog, hogy ha nincs kedvem hazagyalogolni, akkor a városból bármelyik eladó autót hazavezethetem, persze kisebb-nagyobb kerülővel, hogy lehessen egy kicsit meghajtani. Ennek az a hátulütője, hogyha nem tetszik akkor is illik még egy pár percet elbeszélgetni az autóról az eladóval. Mondjuk már majdnem két autót is megvettem ilyen tesztelgetés alkalmából, de aztán egyet aludtam rá és úgy döntöttem, hogy mégsem az igazi.

Ezt a tesztelgetést sajnos nem tudom folytatni, mert félek, hogy megéreznék rajtam, hogy most már van kocsim és nem igazi a vásárlási szándék. Lehet, hogy hiányozni fog az is, hogy nem kéregethetem kölcsön a barátaim kocsijait, de most egyelőre nem kívánok mást vezetni, csak az enyémet.

Karácsonyt!

A gyerekek alig várják, hogy végre felnőttek legyenek. A felnőttek pedig azzal vigasztalják, hogy ők viszont szeretnék ha megint gyerekek lehetnének. Mindenki mindig az ellenkezőjére vágyik, mint amije van. A göndör hajú simát szeretne, az egyenes hajú pedig irigyli a göndört és ezért bedaeroltatja. Én is eladtam a Seatot, hogy Octaviat vegyek, de már az sem tetszik.

A gyerek még ugyan nem lehet felnőtt, de azért meg lehet bízni olyan dolgokkal amiktől nagynak, fontosnak érezheti magát. A felnőtt viszont ne jártassa annyit a száját, hogy de szeretné ha megint gyerek lehetne, hiszen bármikor megtehetné. Bárki megteheti, hogy kevesebb munkát vállal és helyette leül a gyerekével egyet játszani, csak persze olyan játékot kell választani ami mindkét félnek szórakoztató.

Bármikor megteheti, csak előtte ne felejtse el kikapcsolni tévéjét, laptopját, okostelefonját és ha lehet az ide-oda cikázó gondolatait is. Amúgy is nagy divat manapság mindenféle meditációs meg relaxációs tréningekre járni. Ez is pont olyan, csak sokkal olcsóbb és egyszerűbb. A hatása is ugyanaz: kikapcsolódsz, feltöltődsz és úgy érzed tele vagy energiával. Bárki megteheti, csak bátorság kell hozzá, hogy önfeledten játszodj, ne érdekeljen, hogy mit szólnak mások.

Én nem szoktam Karácsonyra senkinek semmit se kívánni, unom az ilyen értelmetlen hülyeségeket. Pláne még törekedni kell arra is, hogy azért évről évre ha lehet egy kicsit változzon, néha Kellemes, néha Boldog is legyen. De most mégis megteszem:

Karácsonyt Kívánok mindenkinek!

Másik hétvégén

Másik hétvégén Brassóba mentünk kocsit venni. Nem hittem el, hogy képes leszek egyedül megvenni, mindenféle tanácsadók és szerelők hada nélkül, de már lassan egy hónapja hogy nincs autónk és már nagyon kellene. Lefele nagyon jól szórakoztunk, de a tíz lejes kávéból már csak egyet ittunk ketten (hiába na, még mindig nem megy a pénzszórás).

Aztán mire a piacra értünk már nem sok kocsi volt kint, a szívem mélyén örültem is, hogy nem kell odaadjuk a pénzünket egy ismeretlen autóbellérnek. Volt még két eladó autó telefonszám leírva a netről, gondoltam azokból csak megvesszük az egyiket. Hát ahogy felhívtuk kiderült, hogy az egyik már el van adva, a másikat pedig készségesen hozták, valójában küldték, hogy megnézzük.

Ijedten néztem messziről, hogy elég jól néz ki és még szépen muszáj lesz az összespórolt pénzünket nekik adományozzuk a kocsiért. Aztán egy alaposabb átnézés és egy röpke kör a városban után, megnyugodva konstatáltam, hogy nincs olyan állapotban, hogy én azt megtudnám venni.

Utána elmentünk ebédelni a Mc-be. Egyből látták rajtam, hogy kezdő vagyok, el is adták nekem a tizen lejes menüjüket huszonvalamennyiért. Gépies, gyors és alig érthető egymásutáni kérdéseivel nem arra reflektált, hogy kérek-e egyáltalán ilyen vagy olyan plusz feltétet, hanem arra, hogy ilyent vagy olyant kérek, mintha az egyik járna alapból.

Például megkérdezték, hogy kecsapot vagy majonézt kérek. Sajnos a mustárt kérdés nélkül belerakták, pedig azt nem kértem volna. Mind utólag kiderült a helyes válasz az EGYIKET SEM szócskák lettek volna. Az ettől eltérő válaszok bármelyike kettő de akár négy lejembe is kerülhet. Szerencsére két lejjel megúsztam, mivel arra még nincsenek kiképezve, hogy azt a lehetőséget is felvázolják a monoton kérdéseik végén, hogy akár mindkettőt is kérhetem.

Nem azt mondom, hogy ne menjetek oda, de ha mégis akkor legalább ne egyetek. Ha mégis enni szeretnétek, akkor ne tátsátok ki a szátokat, mert minden szájkitátás két lej. Ha mégis odatévedtek és mégis ennétek akkor szemben van egy kebabos. A kaja ott sem egészségesebb, de ott lassan és érthetően beszélnek, nem kérdezősködnek két lejekre és nem utolsósorban a kecsap is ingyenes.

Autók, autók...

Már sokan várják, hogy vegyek végre egy autót, hiszen a régit már több mint egy hónapja, hogy eladtam. Én is várom mert már nagyon kezdtem megunni a sok böngészést, szűrési beállításokat, telefonálgatást, érdeklődést. Azt hiszik nagyon válogatós vagyok, de nem ez a fő probléma, hanem az, hogy mindenki igényeinek, elvárásainak és főleg javaslatainak is meg akarok felelni.

A szerelők azt mondják, hogy jaj nehogy ilyen vagy olyan autót vegyél, de főleg franciát ne, de ha mégis akkor keressél más szerelőt, hozzám ne gyere vele. Tehát francia autót nem szabad venni (de ezt szerencséjükre sokan nem tudják akiknek az van). A benzines Octaviák nem mennek túl jól, a dízelre nagy a taxa (beíratási illeték). A Passatok amik jó árban vannak nagyon le vannak járva. Opelt, so-sem-kop-elt,  nehogy vegyél mert azokkal baj van, hiába német. Úgyhogy marad a Golf, de az nekem már nem tetszik annyira mint ezelőtt hat éve, amikor még nem engedhettem meg magamnak, hogy ilyent vegyek.

Az asszonynak az kell, hogy minél frissebb legyen, mint a húsleves. Mikor eladtuk a másikat akkor megmondta, hogy max mennyivel pótoljuk fel, most pedig ő viszi fel az árat, hogy minél újabb legyen, én viszont nem akarok drága autót venni.

A gyerekek is kezdtek válogatósak lenni. Sajnos elkövettem azt a hülyeséget, hogy őket is magammal vittem egy-két tesztelésre és felfedeztek egy pár apróságot ezeken a kocsikon, amihez kezdtek ragaszkodni. Nem utolsó szempont az sem, hogy ne legyen távol, mert ha elmegyünk utána és mégsem tetszik akkor ötven euró kirepült az ablakon. S aztán olyan is van akinek még vonóhorog is kellene rá :)

Nekem nem kell sok minden, csak az, hogy kombi legyen és legyen benne könyöklő. Egy ilyen aprósággal, hogy könyöklő, már elég sok jó autót ki lehet zárni a bevásárlólistáról. Most már tudom, hogy ezt lehet venni bele utólag is száz euró körül. No meg legyen klimatronic, ne csak szimpla légkondis, mert az kevesebbet fogyaszt. Mindenki lebeszél róla de én mégis nagyon szeretném, ha tempomat is lenne benne.

Nos nem is olyan sok minden ugye? Már csak egy apróság van hátra, amiről majdnem megfeledkeztem, a színe. Én autóban nem szeretem a közönséges, elterjedt színeket, mint a fehér, piros, kék, fekete. Ha lehet egy autószín álljon legalább két szóból, a legújabb kedvenceim például a galambszürke vagy az egérszürke.

Volt egy szerelő, aki egész nap szerelt két kapcsolót, és este úgy fejezte be, hogy ez biztos, hogy nem megy és a másik nem biztos hogy megy. Egy másik ilyen mondás az, hogy mi a nyáron majdnem elmentünk nyaralni, de ti egyáltalán nem. Én a múlt héten majdnem vettem kettőt és a héten is már majdnem túl vagyok egyen.

Egyik barátom azt javasolta meggondolatlanul még az autóvásárlási láz elején, hogy ne siessem el, inkább aludjak rá egyet. Most már elég sok autóra aludtam már egyet, de alvás után valahogy nem tudom megvenni egyiket sem, úgyhogy az idénre befagyasztom a projektet, hátha az angyal hoz egyet.

Azt hittem hittem az eladás a nehéz, venni majd könnyen lehet és jó szórakozás lesz nézegetni az autókat, de most már kezd gyomoridegem lenni ha eladó autót látok. Most már lassan bármit megvennék, alvás nélkül. Másik barátom szerint úgy jártam, mint az a férfi akinek az egyik keze beszorult a sziklaomladék közé. Huszonvalamennyi órájába telt, amíg úgy döntött, hogy levágja. Most már én is levágnám, csak szabaduljak.

Egyik hétvégén

Egyik hétvégén jógázni voltam egy egész napos foglalkozáson. Csupa nők és tudták mi a dolguk. Én voltam a férfi és egyben a kezdő játékos is. Érdekes gyakorlatokat végeztünk, nekem egy kicsit magas volt és komplikált, de jól kipihentem magam azon a napon.

Meditálás címszó alatt néha majdnem szundítani is sikerült, csak arra pont lejárt a gyakorlat. Mondjuk nem volt olcsó, de állítólag megtanulandó feladataim közé tartozik, hogy szórjam a pénzt, mert elég smucig lettem, főleg az utóbbi időben.

Szóval ennyi pénzből egy szálloda szobát is foglalhattam volna félpanziós ellátással egy napra és ott is lehetett volna pihenni, illetve akár jógázni is. De ott biztos van tévé meg internet és sajnos viheti magával az ember a  telefonját is, amik ha már ott vannak, főleg a telefon, akkor lőttek a valódi pihenésnek.

Egyik barátom felajánlotta, hogy ő feleennyiért ideadja a lakását, de legalábbis az egyik szobát és el is izolál a külvilágtól, dehát ha kell tanulni szórni a pénzt, akkor pont az a lényeg, hogy ne azt nézzem amit mindennap lesek, vagyis, hogy mi van féláron.

Pontvadászat

Az egyik nagy bevásárló az egyre enyhébben megpakolt kosarakat látva, a kedves vásárlóit gondolta felrázza a mindig ugyanazt és csak amit muszáj típusú megszokottan elfásult vásárlásokból és felélesztve benne az általa és a hozzá hasonlók által rég elnyomott vadász ösztönt, Pontvadászatot hirdet.

Ezeket a termékeket, amelyekre az akciós pontokat költeni lehet többnyire eldugottabb helyekre tették ezzel is fokozva a vadászat örömét azok kárára akik csak egyszerűen olcsóbban szerettek volna olyasmit vásárolni amire semmi szükségük.

A golyót a kasszánál adták pontok formájában az eddigi fásult vásárlásokra. Már ettől kezdtek felébredni a vadászóbb hajlamúak, hiszen ha többet pakolsz a kosárba, több golyó lesz a jutalmad.

A puskát kiküldték postán, vagyis a hirdető újságban levő talonok formájában és ezekre lehetett a pontokat felragasztani.

A céltudatosabb vásárlók eleve töltött fegyverrel jöttek otthonról, de a magam fajta vadászok, akiken látszott, hogy a vadászkosztümöt is akciósan vették valahol, az információs pulthoz somfordáltak puskáért, ugyanis ott volt fénymásolva mindenféle fegyverből, csak ki kellett keresni a nagy kupacból, hogy melyikbe éri meg beletenni a golyót, hogy mire lőjünk azokból ami egyébként nem kellene, de ha már van golyónk nem hagyhatjuk kárba veszni.

Végül kivadásztuk magunkat de még maradt négy pontunk. Még valami finom csokit vettünk volna egy-két (micsoda pazarlás, hogy kiírom, de hát ilyen ez a szépirodalom, az ember mindent megtesz érte) lej kedvezménnyel, de a pultnál sem volt több abból a szelvényből és a recepciós lány felajánlotta, hogy szerokszozna belőle ha nem lenne ennyi dolga (közben gondolta milyen hülye a bácsi azért az egy-2 lejért és egyébként meg sem venné). Aztán szólt a zöldséges fiúnak, hogy menne el ő szerokszozni, de az csak pakolta, pakolta megállás nélkül a zöldségeket. Aztán ragyogó ötlete támadt, mi lenne, ha a bácsi menne el szerokszoztatni magának, hiszen van egy fizetős szeroksz kint a kasszák után és biztos csak néhány baniba kerül.

Itt ezen a ponton feladtam és visszamentem a kasszákhoz, hogy fizessünk, majd a gyerekek eljátszodják a megmaradt felragasztható matricákat.

Mire kipakoltuk a cuccot a futószalagara, eszembe jutott, hogy dehát megmaradt 4 (négy) pontunk, hamar visszaszalajsztottam a leányomat csokiért s szóltam az asszonynak, hogy várjon meg a fizetésnél én ellépek szerokszozni, de két példányt és ha lehet 1 lapra.

Aztán még meg kellett várjuk, de főleg akik utánunk álltak, hogy visszaérjek és az egyoldalra kétszer szerokszozott talonokról a kasszásnéni letépje a nagy, fehér margókat. Közben próbáltam jópofán odavetni, hogy jól meggyűjtötték nekik a bajukat ezekkel a pontokkal, de ez a mondat ott a vadászat végeztével olyan felemásra sikeredett, hogy ő azt hitte magamra gondolok (a szeroksztól jövet ugyebár) és majdnem megsajnált bánatában, de mondta, hogy most már csak 1-két nap, és elkotródnak a vadászok .

Szolgáltatók, kábelesek

avagy a tökéletest kereső megoldásaim, vagy a tökéletes megoldás kereséseim,
kereséseim a tökéletes megoldásra, illetve kereséseim a megoldás tökéletességére,
megoldások a tökéletes keresésre, megoldásaim a keresés tökéletességére.
(amint a fenti sorok is mutatják)



A fixtelefonosok fel szoktak hívni kb. havonta a jobbnál-jobb ajánlataikkal, ami már nagyon kezdett idegesíteni. Eddig szépen beszéltem velük, de most az önképző ordítozásoknak köszönhetően sikerült rögtön a köszönés után spontán káromkodásba kezdjek, mire visszaszóltak a vonal másik végéről, hogy vegyek vissza a hangnemből, mert ő nem egy egyszerű ügynök, hanem ő küldi le a listákat, hogy kiket hívogassanak, és ha így beszélek akkor az összes listán rajta leszek. Erre visszaváltottam a normál udvarias üzemmódba, bocsánatot kértem, ő pedig megígérte, hogy többet nem hívnak.

Aztán bementem a kábelszolgáltatómhoz, hogy megérdeklődjem (megkérdőjelezzem), mi a kínálat mostanában. Már rég nem hosszabbítottunk szerződést, valószínűleg azért mert nem is használjuk, de feltűnt, hogy valami nincs rendben, mert nagy ritkán mikor néznénk, nincs mit. Kiderült hogy időközben mindenki és minden adó átment digitálisba.

Én addig nem írok alá semmilyen szerződést amíg át nem nézem az egész piacot, így hát elmentem az előző szolgáltatónkhoz is. Kiderült, hogy ők egy kicsit másabbat, de most már talán jobbat is adnak és mindezt ráadásul olcsóbban. Meg is bántam az érdeklődést, mert eszembe jutott, hogy tőlük is milyen nehéz volt megszabadulni annak idején. Tudtam, hogy milyen komplikált váltani, az aktuális nem akar engedni, a másik meg jönne egyből.

De rászántam magam és bementem, hogy szóljak, hogy váltok. Azt mondták, hogy ez van, de van 30 nap felmondási idő, egyébként meg tudnak adni ők is 10% kedvezményt. Mondom rendben, akkor maradok, még akkor is ha most már nem ők a legjobbak, de legalább nem lesz komplikáció, ami a mindenkori legideálisabb megoldásaim szükséges velejárója.

Kezdik bevinni az adatokat, de szólnak, hogy baj van, a rendszer nem ad 10%-ot, csak 20-at. Így hát adnak 20-at, de nem adják ingyen a nemtomit s akkor kb. ugyanott lesz az ár, mint amit ígértek. Mondom rendben, ki is töltik a papírokat s a végén szólok, mint a nyuszika a viccben a medve komának, hogy azért nem lehetne azt a digitális nemtommit is ingyen. Azt mondják, hogy dehogynem és szépen azt is kikorektúrázták zéróra.

Felbuzdulva a történteken hazafele menet felhívtam a mobilszolgáltatómat is, hogy lemondjam a bérletet kártyásra, hisz újabban ott nagyobbak a lehetőségek. Azt mondták, miután fél óra zenélés után felvették a kagylót, hogy ugyan már ne mondjam le mert az komplikált, inkább megadják nekem nagyjából ugyanazt a lehetőséget ugyanannyi pénzért, vagyis kb. kétszer annyit mint ami eddig volt plusz még netet is ugyanazért a minimális összegért aminél nem vagyok és soha nem is leszek hajlandó egy fityinggel sem többet fizetni. Mint utólag kiderült hátrányai is vannak az apróbetűs részeknél, például az ilyen kedvezményes bérletre nem lehet telefont vásárolni.

Még aznap el akartam menni egy kocsit is letesztelni, amelyik éppen annyira nem tetszett, ezért féltem, hogy nehogy rám sózzák féláron.