A beíratás

Úgy döntöttem, hogy elegem van az autó beíratásával kapcsolatos ügyintézésből, inkább bemegyek egy átíró irodába és kifizetem nekik a közbenjárást. Azért reméltem, hogy most, hogy már nagyjából minden megvan, azért csak kevesebbe fog ez kerülni, mint annak akinek teljesen ők intézik nulláról. A nemmellékes másik oka ennek az akciónak az volt, hogy nem akartam hazudni a pénzügyön, gondoltam inkább megfizetem és akkor hazudjanak ők, ugyanis ha több kilométret diktál be az ember, akkor valamivel csökken az illeték.

Gyakorlatilag a múlt héten már bejártam egy átíró irodába és konzultáltam egy pár ilyennel foglalkozó személlyel is, most mégis egy harmadikhoz mentem, akit a legfrissebben ajánlottak. Mikor megérkeztem még nem tudtam, hogy megnyugodhatok-e, mert időközben kiderült, hogy csak úgy mehetek az autóval külföldre ha megkapom a postán kiküldendő talont is ami majdnem egy hétbe beletelik. Na meg sok minden egyébtől is ideges voltam, hogy nehogy túl sokat kelljen fizetni se nekik se az államnak és egyáltalán senkinek.

Azt mondja a hölgy, hogy nézzük át az iratcsomót, hadd lássuk hogy állunk. Néhány papíromat újra csinálta, másokhoz még hozzájavított meg beleírt az írógépén. Én közben idegeskedtem, hogy minek is kellett idejöjjek, mert szólt közben, hogy ők ma már nem tudják leadni, csak holnap. Én leadhattam volna még ma, ahelyett, hogy ide jövök.

Aztán közben leolvastam a falról a tarifákat, kiderült, hogy nem is kerül sokba, úgyhogy épp kezdtem lazítani és hátradőlni, hogy akkor innen tovább intézzék ők, nekem ennyi elég volt, mikor megszólalt a hölgy, hogy az iratcsomó kész és ha ilyen sürgős akkor jobb ha én intézem tovább is, mert ha ők kellene, akkor még el kell menni egy közjegyzőhöz egy felhatalmazást készíteni, amit még vissza is kell vinni hezzájuk, és ami úgyszintén pénzbe kerül.

Innen megint elővettem a majdnem teljesen félbenhagyott idegességemet és elindultam elintézni ezt az egy-két dolgot ami még maradt a beíratáshoz. Az a néhány percig kimaradt idegesség, mintha most még hozzáadódott volna az alapjárathoz. Hirtelen sürgőssé is vált, mert kiderült, hogy talon nélkül nem lehet külföldre menni.

Mindkét intézményt legalább háromszor megjártam, ha így tudom már reggel ezzel kezdtem volna. A pénzügyön természetesen nem lehet kártyával fizetni, amire természetesen én előre mint minden rosszra gondoltam, de mégsem vettem ki pénzt, úgyhogy uzsgyi vissza az automatához.

A beíratásnál most már sorszámot sem adnak, azt mondták üljek a sor végére. Azt megértem, hogy az adót a tanácsnál, a biztosítást a biztosítónál kell kifizetni, de ha már a rendszám árát itt helyben el tudják venni, akkor vajon a talon árával miért kell elmenni a Csekkbe? No de ez már csak üres kötekedés, mert már múlt héten bejártam az ilyen alattomos cseleket kipuhatolni és be is fizettem mindent a megfelelő helyen.

Már csak a rendszám ára maradt, de azt csak azután kell fizetni miután kitalálják. Nincs annál jobb fajta izgalom, mint amikor az ember várja, hogy mi lesz az új rendszáma. Ezért nem fizetek másnak, inkább kibírom a rosszfajta izgalmakat is előtte, csak hogy én lássam elsőre élőben ahogy sorra felkerülnek a betűk.

És akkor ültemből már felálltam a sorba és mindent rendben találtak és elkezdte írni, hogy P... C... és a harmadiknál még gondolkozott, de én már láttam, hogy jó lesz így, akármi is jön a végére, ez tetszik, ezt ígyis-úgyis megveszem.

Téli gumik

Elég kopottak a téli gumik amik az autón voltak, de gondoltam, ezt a gyenge telet kihúzom velük. Most, hogy egy ideje kezdtek havazást jósolni az előrejelzők azért utánanéztem, hogy mi van a piacon, hol mit lehet kapni, de egyelőre még próbálom halasztani, hátha mégiscsak ráérne jövő télen venni, addig is nem az én pincémben öregednek egy évet és nem áll bennük vagy ezer lejem.

Megnéztem a neten, de ha ingyen le is szállítják itt még fel kell tetetni. Megnéztem a használtakat, de azzal nagy dolgot nem csinál az ember, mindegy mekkora rece van rajta, ha 4-5 évet használták már nem ér semmit. Így hát úgy döntöttem, hogy újat veszek, itt helyben.

Ez már úgy teljesen kiforrni látszott, már a lehetséges megvásárlási helyeket is leszűrtem kettőre, de ma mondta valaki, hogy lehet resapáltat kapni olcsón. Most megint 1-2 hét amíg ennek is az interneten fellelhető összes irodalmát átnézem és kínkeservesen meghozom a döntést, hogy megéri vagy nem az ár minőség arány.

Mikor megtudtam, milyen drágák a 16 inch-es gumik, pár napig azért szomorkodtam, hogy miért is kellett ezt az autót megvegyem 16-os kerekekkel. Pár nap töprengés után kitaláltam, hogy végül is lehet aránylag olcsón 15-ös felnit venni, arra tetetek új téli gumikat s ezeket megtartom felnistől nyárinak, vagy ha nem kell majd eladom.

Utána azért adtam búra a fejem még két napig, mert eszembe jutott, hogy a régi autóval bónuszba odaadtam az alig használt alig 6 éves téligumiaimat felnistől, ami igaz hogy semmit sem ér mert a tavaly is alig sikerült egy kisebb havas dombon kimenni velük, mégiscsak megért volna száz ajrót.

Aztán egy hét érdeklődés és telefonálgatás után, amikor is eldöntöttem, hogy mégsem lesz az idén Pesten gumivásár, lehavazott, de nagy tételben, ezért úgy döntöttem, hogy a hosszú út előtt veszek legalább láncot. Kicsit félve mentem be a nemrég nyílt hatalmas áruházba, gondoltam, hogy sajnos itt valamennyi pénzt, nincs mese ott kell hagyjak náluk, amiért adnak egy láncdarabot amit többnyire a pincében fogok tartani, néha az autóban és talán egyszer majd fel is kell tegyem, ami elég komplikált, fárasztó és nem nekem való művelet és akkor könnyen el is szakadhat.

Szerencsére nem kaptam magamnak való méretet, mert a nagy hótól való félelmemben biztos megvettem volna. Megkönnyebbülten indultam ki, de azért mielőbb szabadulni akartam, még mielőtt kifosztanának, ezért tekintetemmel a kijáratot kerestem. Meg is láttam egy kisebb méretű normál ajtót szemben amin azt írta, hogy kijárat. Rángatom is arra fele a leányomat aki pityereg, mert nem vettük meg a 300 lejes világító rénszarvast.

Nekiveselkedek az ajtónak, de nem nyílik. Rémlett is nekem, hogy valami önmagamtól nyitódó nagyobb ajtón jöttünk be és azzal a lendülettel olvasom is ezen a kicsi szerencsétlenen, hogy: Vészkijárat. Nézek jobbra, hát látom, hogy ott nyílnak-csukódnak alig ötven méterre nemcsak önmagamtól a hatalmas ajtók. Hamar indulnánk arra, jön szembe egy önelégült pasi, ő még vásárolt is valamit. Akarok szólni, hogy hát nem látta, hogy be van zárva a vészkijárat mért jön erre, de mielőtt a számat kitáthattam volna enyhén balra kanyarodott és kiment a vészkijárat melletti hatalmas csapóajtón.

Én meg ha már elindultam, szégyenemben tovább mentem az alig ötven méterre lévő vele szemben levőhöz.

Gyorsan, gyorsan, de komplikáltan

A kislányom új korcsolyavédőjét kellett volna megszereljem, amit az angyal hozott. Ez egy roppant egyszerű művelet, csak ki kell vágni a műanyagból és összecsavarozni. Én előre tudtam, hogy nem vagyok erre képes, hogy egyenesen és pontos méretre kivágjam. Fűrészt kértem, méricskéltem, de az a baj, hogy ha az ember rossz passzban van és úgy áll hozzá, hogy nem fog sikerülni, akkor úgy is lesz.

Az összecsavarozás az ment volna de nem volt mivel. Mikor kiborítottam a csomag tartalmát saját szeműleg láttam mind a négy csavart, de mire visszamentem csak három volt. Kihúztam a szekrényt, a kályhát, összesepertem mögüle a koszt és miután kidobtam jutott eszembe, hogy azért egy kicsit nem ártott volna átbogarászni, mint a múltkor a tékozló fiút.

Valamelyik nap a bankban volt valami elintézni valóm. Egyúttal pénzt is akartam kivenni az automatából és nagyon időszűkében voltam. Mikor bementem senki sem volt az automatánál, de gondoltam egyszer beállok a sorba az ügyintézéshez, mert ha közben ott valaki előmbe áll, az több időt vesz fel. Mire végeztem bent, kint a pénzkiadó masinánál az írni, olvasni sőt beszélni sem tudó némáknak tartott gyorstalpalót egy szintén kézzel kommunikáló nő. Gondoltam szólok nekik, hogy engedjenek előre mert nagyon, de nagyon sietek, de gondoltam, hogy fölösleges, az is lehet, hogy süketek is. Mikor harmadszor tették vissza a kártyát és az IGEN/NEM opciónál is rákérdezett a hölgytől, hogy akkor melyiket is nyomja, eljöttem.

A két lift egyszerre érkezett. Én úgy döntöttem, hogy ha már mind a kettő itt van és  mindkettővel más is menne felfele nemcsak én, a komplikáltabbat választom, azt amelyik nem áll meg az adott emeleten, így ugyan lifttel megyek de legalább gyalogolok egy emeletet visszafele, úgyhogy át is álltam a másikhoz. Az elől állók figyelmetlenek voltak, vagy udvariaskodtak, de a liftajtók kezdtek összecsukódni és az ott álló leányzó nem merte a kezét egészen bedugni, hogy ezt a folyamatot megállítsa, úgyhogy üresen elment a lift és nemsokkal előtte a másik is.

A minap reggeliben, munkába menet, biztosítást kötöttem az autóra. Spórlásom tetőfokán próbáltam a határidőt maximálisan kinyújtani, aztán délután hazafele visszasomfordáltam, hogy nem-e lehet hamarábbtól, mert közben kiderült, hogy amíg nem lépik érvénybe a biztosítás, addig nem lehet az autót beíratni. Szerencsére lehetett. Valószínűleg úgysem lesz időm azelőtt beíratni, de így legalább megvan rá a lehetőségem.

Új év,új pechek

Vittem az autót verifikáltatni, de előtte még kiléptem a szerelőhöz egy pár dolgot megcsináltatni. Persze ezt elintézhettem volna azelőtt is, de a szilveszteri héten még nem volt kedvem semmihez, na meg arra is gondoltam merő spórlásból, hogy ne kelljen kétszer kimenni, egyszer a szerelőhöz másodszor pedig verifikáltatni, hamár úgyis közel vannak egymáshoz.

Így hát mire visszajöttem lekéstem a programállást, de azt mondták, hogy nem baj, majd bevesznek később. Egy félóra várakozás után eszembe jutott, hogy ki kellett volna cseréltetni két égőt is, azzal gyorsan vissza a szerelőhöz.

Tudtam, hogy nem illik mocskosan vinni az autót a verifikálásra, de sajnáltam a pénzt a mosatásra ilyen sárban-latyakban. Én csak olyankor szoktam pénzt adni a mosatásra, ha legalább egy hétig szép időt mutat az előrejelzés. Ha csak pár napig, akkor inkább magam mosom saját kezűleg :).

Hát ahogy másodjára is visszaértem a szerelőtől, a kapus már kérdezés nélkül nyitotta a sorompót. Kérdem az első felbukkanó mérnök urat, hogy ártana-e egy mosatás az autónak. Mondta, hogy nem, mert hát ők is olyanok lesznek, de hagyjam mostmár. Megvártam amíg elment s azzal indultam is a mosatóba, gondoltam most nem az az idő van, hogy spóroljak, aztán nehogy azért kössenek bele valamibe mert mocskos az autó.

A mosatónál már nagyon ideges voltam, nehogy lekéssem a második programállást is. Szerencsére csak egy autó várakozott a mosásra. Meg akartam kérni a nőt - bőven ecsetelve, hogy miért olyan sürgős -, hogy cseréljünk, de szerencséjére hosszasan telefonált az autóban, amíg sunyiban be nem gurult az autósúroló hatalmas hengerek közé és az ajtót lecsukták.

Kértem egy legolcsóbb mosást, próbáltak győzködni, hogy a drágább jobb lenne, de mondtam, hogy elég lesz a 12 lejes. Erre szóltak, hogy 13,50-be kerül, mert az időjárási viszonyokra való tekintettel kötelesek felszámolni egy előmosást is. Az előmosás után megkérdeztem, hogy nem-e lehet csak ilyent venni magára, mint a szalmakrumplit, de sajnos nemleges választ kaptam.

Vissza hamar, sorompó nyit. Kiderült, hogy semmit sem késtem le, bőven van már egy óra csúszás, de még csak most dél körül kezdenek jönni a procisok. Szerre jöttek a mérnök urak bevinni az autókat, majd egy óra várakozás után azt hittem, hogy engem kifelejtettek, erre újra sűrű érdeklődési lehetőségek után kezdtem nézni.

Kiderült, hogy pont én következek és utánam rögtön az éppen aktuális tizenvalahányadik beszélgető társam. Még a papírokat is kihozták és szóltak, hogy álljunk oda a garázskapu elé, előre én és aztán  rögtön ő. Eddig ez a művelet tiltott volt, szigorú szemöldök felhúzással büntettek és az ismerős procisokat még hangos szóbeli intéssel is sújtották, ha nem megfelelő szögben hagyták az autót a parkolóban.

Előttem egy buszt vittek be, aztán én jó szorosan ráparkoltam a garázskapura, hogy egy légy se férjen be többet előttem. Mint utólag kiderült ez ismét egy hiba volt. Mivel a busz lassan haladt, jobban mondva egyáltalán nem, ezért egy jó fél óra múlva észrevettem, hogy az autóink be vannak téve ugyan csak nem abba a sorba, hanem a második garázskapun keresztül, de mivel olyan közel parkoltam a kapuhoz ezért először az utánam parkolót tették be és csak rögtön utána az enyémet.

Már éppen kezdtem volna megnyugodni, most már azt hittem végre sínen vagyok, vagy legalábbis vágányon (munkapadon), de egyszer csak szól a beszélgetőtárs, aki egyébként autószerelő, hogy ha hogy bőgetik az autómat. Én nem ismerem még a hangját, úgyhogy fel sem tűnt, hogy az enyém, de ettől a megjegyzéstől a majdnem teljes nyugalomból sikerült egyből átmasírozni a legádázabb túloldalra, vagyis a majdnem beszarásig. Olyan hangsúllyal mondta, hogy úgy éreztem ennek nem lesz jó vége.

Jött is egy iparos nemsokára a váróba és pont azt a nevet mondta ahogy engem hívnak, hogy menjek be a tiltott zónába, vagyis az ellenőrzések színtettére, ahová közönséges földi halandót nem nagyon láttam eddig bemenni.

Kiderült, hogy elszakadt egy vízslag a nagy túráztatástól, aztán a szerelőt oda kellett hívassam, hogy haza tudjak menni. Ők persze semmilyen felelősséget nem vállalnak, azt mondták olyan is volt már, hogy szétment a motra az egyiknek. Aztán végül minden megoldott, egy hétre rá már fűtés is van ismét a kocsiban. Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de ez mégis csak a rövidített verzió.