Palacsinta Massa - F1

Tegnap palacsintát sütöttem a leányaimmal. Mind a ketten ragaszkodtak hozzá, hogy segítsenek. A kicsi ugrált, kapkodott, felmászott a konyhaszekrényre, hogy előszedje a hozzávalókat, mert tudta, hogy mi jár bele, csak nem tudta, hogy miből mennyi, közben meg felborított és leejtett ezt-azt. A nagyobbik tudta, hogy kell sütni, de ő még nem végzett a tanulnivalóval. Szólt, hogy őt is várjuk meg, de az idő egyre jobban sürgetett. Egyedül én nem tudtam semmit.

A kisebbik kezdte az ő két tojásának a megtörésével, de mivel éppencsakhogy hozzákoccintotta az edény oldalához ezért csak egy szikra repedés lett rajta és ahogy az ujját belenyomta kispriccolt. Utána hozzáöntöttük a tejet és rövid kavargatás után átengedték nekem. A nagyobbik lányom vissszatért a tanulnivalójához, a kisebbik adagolta a lisztet míg én kavargattam a masszát (no de nem a Felipe-t).

A liszt annak rendje és módja szerint csomókásodni is kezdett, de tudtam, hogy ennek feloszlatására a mai modern világban már létezik egy konyhai műszer, aminek a franc sem tudja a nevét. Ez nem is lenne baj, de azt a végét sem találom, ami forogni szokott rajta és így egy kicsit nehéz volt beküldeni a leányomat a feleségemhez kitudakolni, hogy hol tartjuk a micsodának a micsodáját.

A feleség aki bent a szobában dolgozott, már eddig is a Gugel szerepét játszotta az egyfelvonásos palacsintasütési dráma kellékeinek, jobban mondva stáblistájának a felállításában, a megfelelő mennyiségek titkainak óvatos kiadásában és a hozzávalók, vagy szereplők helyes sorrendbe rakásában. Ő ugyan nem titkolózott, mindent elmondott már az elején, de mivel nem tudok ennyi mindent egyszerre megjegyezni és elrontani sem akartam a finom vacsorát, ezért eddig is sokat kérdezősködtem, de most már nem akartam többet zavarni. Pedig már egyszer sütöttem palacsintát, nem is olyan rég, sőt még egyszer amerikait is, de azt nagyon egyszerű volt.

A leányomnak sikerült kiderítenie a micsoda micsodájának a hollétét. Szerencsére fogtuk mind a ketten, amikor beletettük a masszába és megnyomtuk a gombot, mert majdnem a teljes palacsinta adag odalett, még mielőtt ide lett volna. A leányom rájött közben, hogy lehet csökkenteni a ritmust és úgy tűnt, hogy most már profik vagyunk. Ekkor rászórtam egy nagyobb adag lisztet, hogy haladjunk, beletettük a műszert és ahogy megnyomtuk a gombot, láss csodát, a lisztet egy-kettőre szétszórta a fazék körül.

Ekkor következtek a Forma1-ből eltanult taktikázások. Még egyet visszavettünk a tempóból. A legnagyobb fokozaton kezdtünk és a végére már majdnem teljesen lehúztuk a motrot, szóval spóroltunk mint a Forma1-ben az idén. Még egy gomb volt rajta, azt szerencsére nem nyomtuk meg, kiderült, hogy turbós ez is, mint az idei F1 autók, de a hangja jobb mint azoknak.

(folytatás következik)