Bakancs a netről 2.

Erre azt mondaná a cigány húsvétkor a templomban, hogy mért ment oda megint.

Ismént vettem egy bakancsot a netről és az egyik barátom már szólt is, hogy várja, mikor írom meg a sztorit. Miután valahogy sikerült a másikat, amit ugyan drágán vettem, de a piaci árához képest olcsón, egy kicsit kevesebbért eladni, körbejártam az üzleteket és úgy döntöttem, hogy én ennyi pénzt nem adok ki bakancsra, úgyhogy maradt a kedvenc üzletem, ahol annyit próbálsz amennyit csak akarsz, igaz csak virtuálisan és a pénzt sem kell kiadni, ők majd kiveszik a zsebedből, vagyis a NetBót.
Sajnos találtunk egy olyan oldalt, ahol nagy a választék a kedvező áron, emiatt elég sok időmbe telt amíg sikerült döntenem és a mágikus számsort is elküldtem nekik, amivel ki tudják venni a zsebemből a pénzt. Amint megérkezett rögtön felpróbáltam a jobbat és jónak mutatkozott. Aztán este otthon úgy alakult, hogy először a bal került a kezembe, de ez már egy kicsit mintha szűk lett volna. Nem akartak hinni nekem, de csodák csodája az egyik címkén a számozás sarka mintha felkunkorodni látszott volna és alatta feltűnt a valódi, egy fél számmal nagyobb.

Azóta is mikor felhúzom szorít a bal,
s mire húznám le kotyog a jobb,
azóta is azon gondolkodok,
hogy vajon melyik lenne a jobb,
de mivel nagyon finnyás vagyok,
különösen az apró részletekre ezért megint van egy eladó bakancsom. Egyelőre még nem hirdettem meg, hiszen először ki kell derítsem, hogy a következőhöz amit majd rendelek melyik lesz a helyes számozás. A feleségemnek nem ez tetszett, úgyhogy ha ez elkel akkor majd az ő kedvében is járok a következő bakancsomban.

UI: Mikor szólt a barátom, hogy várja mikor írom meg a sztorit, arra gondoltam, hogy itt nincs semmi sztori, csak egy felemás bakancs, aminek most már látom, hogy egy kicsit a színe is más.

Ordíts!

Nem tudok káromkodni, sőt kiabálni vagy veszekedni sem, csak otthon és ott is inkább csak a gyerekekkel. Gondoltam beiratkozok egy tanfolyamra, de nem láttam, hogy hirdetnének ilyent, úgyhogy maradt az autodidakta módszer, az önképzés, mint minden egyébbel amit aránylag rendesen megtanul az ember az életében.

Azt tanácsolták, hogy menjek ki a szabadba és ott ordítozzak, de én attól való félelmemben, hogy mi van ha valaki épp arra jár és mégis meghallja, azt találtam ki, hogy az autóban kezdek ordítozni, az úgyis szabályos, ezt a módszert sokan alkalmazzák.

Először csak halkan kezdtem kiabálni, felhúzott zenére, hogy nehogy a járókelőket megijesszem, aztán ha a városon kívül kocsikáztam akkor már kikapcsoltam a zenét és a végén már torkom szakadtából ordítoztam, de csak akkor ha nem volt kocsi a közelben, máskor egyébként visszafogtam magam.

Aztán észrevettem, hogy vezetés közben olyan dolgok történnek velem, főleg a többi közlekedésben résztvevő egyénnek köszönhetően, aminek következtében nyugodtan ordibálhatnék, akár rájuk is és még az sem lenne baj ha meghallják. Ezt próbáltam figyelembe venni a későbbieknél, de a reakcióm mindig késett néhány percet, már rég nem volt ott az illető, mire felismertem, hogy ez olyan helyzet volt (amelyikben nyugodtan kiabálhattam volna az ellenfélnek vagy a tettesnek).

Végül sikerült odáig fejlesztenem ezt a bennem eddig kiaknázatlanul szunnyadó készséget, hogy már csak néhány másodperces volt a lemaradásom, vagyis még ott élőben rá tudtam ordítani, amit a tettes természetesen nem hallhatott, hiszen egy másik kocsiban ült, de azért ezt még a kezem magasba emelésével és ott történő megrázásával is sikerült nyomatékosítsam.

A reakcióm ugyan késett néhány másodpercet, de utána lamentálva rájöttem, hogy ez nem is volt olyan helyzet, a tettes még nem is volt tettes, csak potenciális elkövető, ezért a tanfolyamot egyelőre beszüntettem, mert kezdtem megijedni magamtól.

Építs magadnak bárkát

A Mindenható című film második részében, melynek a címe nem jut eszembe, a fiúnak, vagy inkább nevezzük bácsinak azt a híres színészt akit fogalmam sincs hogy hívnak, minden reggel hat óra 14 perckor kezd csengeni az ébresztőórája.

Egy ideje nem követem a színészek neveit, persze most utána nézhetnék, de a keresgélés közben fel szoktak tűnni más színészek is akiket szintén nem ismerek név szerint és azt sem tudom pontosan, hogy annak a filmnek mi a címe amiben játszott és amíg ezeket mind tisztázom már lehet, hogy nem marad idő, hogy leírjam. Így egész jó, egy ideje már egyáltalán nem zavar, hogy fogalmam sincs hogy hívják azt a híres színészt és másnap sem töltöm az időt azzal, hogy megkeressem, de sajnos van még néhány színész akiknek a nevét nem tudom elfelejteni.

Szóval 6, 14 és ez mindennap, anélkül, hogy felhúzná. Egy idő után kezd gyanússá válni a dolog és utánanéz a Bibliában: Mózes 1 könyve, 6. rész 14 vers, amiben valami ilyesmi áll: Építs magadnak bárkát. Ez nekem annyira megtetszett, úgy éreztem, hogy a mondanivalója még ma is aktuális, csak a bárka helyett kell motorcsónakot, házat, autót vagy a saját életünket behelyettesíteni. Én is 6:14-re akartam felhúzni az órámat, de mivel általában vagy korábban vagy később kellett kelljünk ezért 5:14-re vagy 7:14-re húztam.

Mostanában vagy két éjszaka is egymásután 4:22-kor ébredtem. Gondoltam milyen érdekes, 4=2*2, de lássuk mit ír a Biblia, ha már egymásután kétszer is megtörtént. Hát a Mózes első könyvében az ide passzoló rész így kezdődik: Czilla pedig szűlé Tubálkaint... Lehet, hogy nem a Mózes könyvében kellett volna keresgélnem, de mivel erre nem kaptam semmiféle útmutatást, maradt a filmbeli ötlet, vagyis a Biblia, annak is a legelső könyve.

Pont ez az időpont aztán többet nem fordult elő, de most már ezt a negyedik fejezetet majdnem teljesen kiolvastam.

A láda

A hűtőszekrényünk csúcs felszereltségű.  Nem azért, mert van benne légkondi, vagy legalábbis hideg és bőrfotelt is tehetsz elejébe, hanem mert van benne sörrács. Én kértem közkívánatra, hogy ilyent vegyünk, a többi paramétert nem igazán vettem figyelembe.

Mivel környezetbarát vagyok és van is ahol elhelyezni, ha lehet inkább üveges sört veszek, kivéve ha akciós a dobozos vagy ha visszük valahová, hogy ne kelljen oda s vissza is cipelni az üvegeket. Azt is ládaszám, hogy ne kelljen egyenként kocogtatni és hogyha valaki kopogtat az ajtón, legyen mivel megkínálni.

Be is állítottam az üres ládával az üzletbe és ott elhelyeztem egy megfelelőnek tűnő helyen, pontosabban lehajítottam az üzlet közepére a bevásárlók szeme láttára, de főleg veszéllyel a lábára, hogy nehogy belebotoljanak. Azzal elindultam körülnézni, hogy hallám mi van akcióban, mit érdemes venni.

Mire visszajöttem a láda nem volt ott, de kérdezték, hogy milyent hozzanak helyette? Mondtam, hogy inkább többfélét válogatnék. Amióta megjelentek a sörnek álcázott üdítők, melyeket nemhogy az üdítőnél, hanem még a sörnél is drágábban lehet eladni, azokból is szoktunk vásárolni, mert sosem tudhatod, hogy ki kopogtat az ajtódon és bármennyire szégyellem, még én is kezdtem megszeretni.

Így hát adtak egy Csíki sörös üres ládát, hogy akkor nyugodtan válogassak ami tetszik.
- Inkább egy Goldenest kérek - mondtam.
- De miért - értetlenkedett a kiszolgáló - hisz itt szoktatok mindig vásárolni, nem?
- Néha a sörgyártól is szoktunk (a tavaly is egyszer egy péntek délután fél négykor - gondoltam magamban), és ott inkább a Goldenest részesítik előnyben.

Kicserélte Goldenesre én meg odaálltam pakolni. Volt a polcoknál egy félig telt Hargitás láda, azt felkomplettáltam citromossal, aztán még néhány percet álltam idegesen és gondolkodtam, hogy ha már kicseréltettem a ládát, illene abba átpakolni, ne a Hargitást vigyem el.

Aztán csendben, a hátammal takarva a ládát elsomfordáltam a kasszáig és aztán húztam haza, mert hátha már valaki kopogtat az ajtódon!

A kocsikulcs

Mire hazaértem az autóval, a család már készen volt, a csomagok ott vártak a küszöbön. Hamar ettem és indultam lefele egy pár aprósággal és a szemetes zacskóval. A csomagokat letettem a kocsi mögé és elvittem eldobni a szemetet.

Mikor jövök visszafele, hát sehol sem találom a kocsikulcsot, minden zsebemet átkutatom, azzal indulok felfele, hogy biztos ott maradt, habár úgy rémlik, hogy lefele jövet a kezemben volt. Ilyenkor szeretne lefuttatni az ember egy Search-öt vagy egy Find-ot, csipogót vagy valamilyen egyéb távirányítós keresőmotrot szereltetni minden olyan tárgyba ami eltűnhet.

Fent sem találjuk sehol, hát visszafutok az autóhoz és kezdem átkutatni a lehordott csomagokat, széthányva ott az autó mellett, miután a fentieket már átszkenneltem a saját kezűleg erre a célra kifejlesztett left&right hand technikámmal. Sajnos ehhez a módszerhez egy fokozódó idegességet is hozzáfejlesztettem, amit hiába próbálok kihagyni a programból, nem találom a forráskódját, az is lehet, hogy egy vírus.

Végül a pótkulccsal kizártuk az autót, bepakoltuk a csomagokat, de nem tudtam úgy elmenni egész hétvégére, hogy nincs meg a kulcs, mivel tudtam, hogy elég drága újat csináltatni. Tudom magamról, hogy egész hétvégén a búsulásra adtam volna a fejem és az összes kezdő- és végtagom.

Végül nem marad más hátra, mint a szemetes átkutatása. Ebbe a manőverbe a feleségemet is próbáltam bevonni, hogy a Sikert minél hamarabb megtaláljuk, a kulccsal a kezében. Sajnos most sem vált be az elmélet, mivel a feleség kukába vetett második pillantása sokkal rövidebb ideig tartott, mint az első és a szagokra hivatkozó magyarázatával egybekötött harmadikat már a kutatás szempontjából irreleváns távolságból küldte meg a kukák felé.

Én még egy kicsit piszkáltam egy ott talált célszerszámmal. Aztán remélve, hogy az általunk bedobott és még mindig újszerű állapotban lévő szemetes zacskó még nem vette át a mások büdös szemetének hatványozottan összeadódó áradó bűzét és továbbra is csak a saját szemetünk könnyed báját ontja magából, kiragadtam a hozzá amúgy sem passzoló koszos szemétből és mint egy tékozló fiút, visszavittem a meghitt családi fészekbe, annak is csak a teraszára (mert azért ki tudja, hogy miket szívott magába az új környezetében), hogy majd ha hazajöttünk kijegyzetelem.

Aztán betettem az utolsó csomagot a csomagtartóba, a kulcs ott volt annak a neccnek a tetején amit elsőnek levittem, rémlett is, hogy mintha a kezemben lett volna lefele menet és azzal elindultunk. Már nem mentem vissza, hogy kitegyem a tékozló fiú szűrét a teraszról, úgyhogy még majdnem egy hetet velünk töltött miután visszajöttünk.