Engem a tenyerén hordoz az Isten. A minap, van annak már
néhány éve, egy péntek délután indultunk volna családostól autóval a
szülővárosomba hétvégére. Mire összepakoltunk, nagyon eleredt az eső, egy
kicsit vártunk még, hogy csendesedjen, aztán elindultunk.
Elég nagy forgalom volt a városban péntek délután az eső
után, aztán előtt, és megint közben, ugyanis megint eleredt. A főútra való
kifordulás előtt volt egy betérő egy kis utcába, ahol le lehetett vágni a
kitérésre várakozó autósort és aztán kivitt volna eléjük egy másik utcából. Ide
be is hajtottam, csak a nagy lendülettel, ahogy ezt a rövidítést utolsó percen
kitaláltam, nem kanyarodtam elég nagy ívben, ezért a hátsó kerék elérte a friss
bordurát, járdaszegélyt magyarul, amit hegyesre fent kövekből raktak újra
nemrég, hogy ne lehessen megközelíteni, illetve az autókkal felállni rá. Meg is
lett az eredménye, már hallottam, hogy súrlódik, defektet kaptunk.
Gondoltam amúgyis elég gyatra volt már a hátsó gumi és egy
ilyen vágást sem lehet már befoltozni, úgyhogy akkor már nem állok meg
leszerelni az esőben, elmegyek egy szervizig, nem baj, ha szétmegy. Azért is
kellene a szerviz, hogy ne a kis pótkerékkel kelljen tovább menni, hátha kapnék
egy használt gumit, amivel még lehetne járni egy darabig.
Az első útba eső szerviz már zárva volt, mentünk tovább, van
még kettő a város szélén. Mire odaértünk azok is bezártak. Innen
visszafordultam és felhítam az egyik barátomat, tudna-e segíteni leszerelni,
gondoltam, hogy nem lesz egyszerű. Mire odaértünk már nagyon csattogott,
szétment az egész gumi. Nekifogtunk kínlódni, mire odakerült egy ismerős és kiderült,
hogy ő ismeri az egyik szervizest. Azt felhívtuk és annyit segített, hogy
kölcsönadott egy rángát, amit rátéve a kulcsra nagyon meghosszabbította az
erőnk karját. Azóta én is tartok egy kisebb rángát a kocsiban.
Feltetettük a pótkereket, visszavittem a rángát, és a
barátom marasztalása ellenére, hogy most már ne menjünk sehová, inkább egyet
sörözzünk s menjünk csak holnap reggel, mi elindultunk és oda is értünk este
későre.
Másnap délkörül hívnak a szomszédok, hogy azonnal menjünk
haza, csőszakadás van, ömlik ki a víz a lakásból a bejárati ajtó alatt. Ültünk
kocsiba és jöttünk haza.
Azt is mondhatnám, hogy dupla peck, de azt is, hogy annyira
szeret, előre figyelmeztetett, nem akart elengedni, hogy itthon legyünk mikor a
víz elered.
